Csehországi magyarok

Jónapot kívánok megjöttek az ostravai leányok…… „Jónapot kívánok, megjöttek az ostravai leányok, Jónapot kívánok, megjöttek az ostravai leányok. Nagy utat megtettek, Ekecsre eljöttek. Jó napot kívánok itt vannak az ostravai leányok.” Az Ostravai Csalogányok kis csapata (Forrás: Jenei János) Hangzott is lelkesítően a fenti néhány sor vastaps kíséretében a felvidéki ekecsi művelődési házban, az ostravai magyar csalogányaink előadásában. Nevezhetnénk ezt a néhány sort az ekecsiek és az ostravai magyarok közös új indulójának is. Visszagondolva, felidézve az Ekecsen töltött alig több mint 24 órát rengeteg csodálatos és emlékezetes pillanat idéződik fel bennem, amint ezeket a sorokat papírra vetem. Kezdem is a történetünk legelején. Jómagam eléggé kilógtam a sorból, ha már az ostravai magyar csalogányokról beszélünk, mivel az asszonyi léttől és az énekléstől is eléggé messze állok, de abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy az asszonykórusi fellépés krónikása lehet...

 Kis csoportunk Balga Zoltán atya vezetésével találkozik heti rendszerességgel a plébánián.  Az első alkalmak pontosan arra szolgáltak, hogy megismerkedjünk, hogy terjesszük el a találkozók hírét és hogy megbeszéljük, milyen találkozókat szeretnénk. Beszéltünk arról, hogy mit szeretnénk csinálni, milyen témákkal szeretnénk foglalkozni, mit várunk el a találkozóktól, a találkozók vezetőitől és önmagunktól. Több héten keresztül sok ismerkedős- és csapatjátékot játszottunk, hogy megismerhessük egymást, szokványos viselkedésünket, reakcióinkat különböző helyzetekben. A rendszeresen járó emberek lassan összeszoktak, fokozatosan kialakultak új barátságok, csapat lett a csoportból.  A kezdetektől fogva hetente találkozunk, ha nem is teljes létszámban, de minden hétfőn. Valójában nincs is olyan, hogy teljes létszám, mert ez nem egy zárt csoport egy taglistával. Bármikor csatlakozhat hozzánk bárki, akinek kedve van, mi szeretettel várunk mindenkit. Minden találkozónkn...

  A prágai magyar iskolát működtető Iglice Egylet fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy megszerettessék a gyerekekkel a magyar nyelvet, irodalmat és történelmet, illetve hogy egyre több magyarul tanulni vágyó gyerkőcöt bevonzzanak. Így túl vannak már számos rendhagyó magyarórán, honismereti sétán, hagyományőrző műhelyen és táncházon. A rendhagyó órákra kortárs írókat, költőket hívnak el, hogy beszélgessenek a gyerekekkel, megosszák velük a történetüket, dedikálják a tőle származó kedvenc könyveiket. Az iskolában ilyetén okokból járt már Tamás Zsuzsa, Lackfi János, valamint legutóbb Mészöly Ágnes. Ennek apropóján beszélgettem az írónővel.   -           Te hogyan definiálod magad? -           Megpróbálom nem definiálni magam. Tizenvalahány könyv után már ki merem azt jelenteni, hogy író vagyok. Eddig nem tudtam, nem megy ez olyan könnyen az az embernek. Hogy gyerekíró vagy ifjú...