Csehországi magyarok

Benyomásaim négyhónapos csehországi magyarként             Azt hiszem, hogy három napja jegyzem már a gondolatokat ahhoz, hogy mit is akarok leírni. Vagy még pontosabban fogalmazva: mit akarok közölni az írás által. De lélekben már szeptember óta gyűjtöm őket, raktározom azokban a bizonyos fiókokban, ahonnan egyszer csak előhúzhatom szükség esetén. Ahogy egyre többet és egyre intenzívebben jár az agyam ezen, a fejemben zseniális párbeszédek, körmondatok fogalmazódnak meg, s olyankor mindig az jut eszembe, hogy de jó is lenne egy gondolatírógép, ami ott és akkor azt írja le, amit és ahogy épp megfogalmaztam. De ilyen sajnos még nincs. Pedig biztosan nagy népszerűségnek örvendene, ha valaki feltalálná. Hajrá, innovátorok!             Igazából arról lesz szó, hogy milyen határon túli magyarként egy másik határon túl lenni. Vagyis kárpátaljai magyarként csehországi magyarnak, miután körülbelül öt évig éltem magyarországi magyarként is. Hát igen, ez ilyen összetett. De követhető.

Advent harmadik vasárnapjá n a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség plébániáján tartottunk egy családi hangulatú mézeskalácssütést, mellyel a prágai magyar fiatalságot igyekeztünk megszólítani. Ezt a programot azzal a céllal hívtuk életre, hogy az év végi hajtás és csillogás közepette kicsit jöjjünk össze az ünnep valódi lényegére összpontosítani. Ez az alkalom elindítója kívánt lenni a januártól induló ifjúsági csoportnak, melynek gondolata már egy ideje érlelődik. Szeretnénk kétheti rendszerességgel összehívni az érdeklődő fiatalokat, hogy közösen beszélgessünk a lelki és hitéletről egy-egy érdekfeszítő téma körbejárásával, s ezzel elősegítsük egy működő magyar ifjúsági közösség megszületését.   Azon túl, hogy szépet, még finomakat is alkottunk: annak sem kellett elkeserednie, akinek nem sikerült tökéletesen a díszítés – ha nem volt megelégedve a végeredménnyel, akkor még mindig vígan elropogtathatta a karácsonyi sütit.    A mi mézeskalács-pr

November 26-án ellátogatott Prágába Márkus Judit és Janik László, hogy elhozzák közénk a Csudapestet. Az estet Szilvássy Katalin, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége Prágai Alapszervezetének a tagja nyitotta meg. Visszarepültünk az időben közel egy évszázadot a magyar valóságban mind a filmek, mind a betétdalok útján. A visszarepültünk szándékos kifejezés, ugyanis visszafelé haladtunk az időben: többek között az 1996-os Csinibabától kezdve, a Csudapesten (1962), a 2x2 néha 5-ön (1964), a Kísértésen (1941) át, vagy az Új rokonon (1935) át. Végezetül a legkorábbi (vagy legrégebbi?) filmből, az 1931-es Hippolitból szólt a Pá - stílusosan lezárva az előadást. Feledhetetlenné tette az eseményt Janik László sziporkázó narrációja, Márkus Judit gyönyörű énekelőadása, a 8 hónapos Janka bájossága, valamit a kedvenc szakácsnőink finom süteménye. Az estét Szaló Béla, alapszervezeti elnök köszönetnyilvánítása és köszöntése zárta, mellyel a Katalin nevű hölgyek egy-egy szál

              Az Ady Endre Diákkör a prágai magyar egyetemistákat tömörítő diákszervezet. A társulat küldetése egy olyan közösség létrehozása, amely képes biztosítani a magyar diákok számára egyfajta második „otthont” a cseh fővárosban, amely lehetőséget ad nekik, hogy használhassák anyanyelvüket, kapcsolatba kerüljenek honfitársaikkal, megéljék nemzeti identitásukat – kialakítani azt a bizonyos szigetet a szárazföldön, ahogy a közösségben mondani szokás. Közösségkovácsoló tevékenységén kívül a szervezet további célja hozzájárulni a prágai magyar kulturális élet szervezéséhez. Színházi előadások, táncházak, koncertek, kiállítások megrendezésével igyekszik hozzáadott értéket képezni, színesebbé tenni a diákélet mindennapjait.                A diákkört a rendszeresen összejáró magyar egyetemisták 1957-ben alapították, amely azóta immáron majdnem 60 éve, megszakítás nélkül működik. Egykori vezetői közül többen értelmiségiként nagyban hozzájárultak a szlovákiai magyarság kö