Talán kevesen tudják, hogy a magyar szabadságharc hőse, a Kossuth Lajos vidini levelében árulással megvádolt fővezér és a magyar vegyészet büszkesége, egyazon személy. Bizony! Görgey a tudomány területén is maradandót alkotott.
 |
| Görgey Artúr |
Azt a történelmi tényt is csak kevesen tudják, hogy első ismert őse, Jordán, szepesi szászok ispánja a tatárjárás idején a szászokat a Menedékkőre vezetve lehetővé tette Lőcse városának megalapítását. Ennek megfelelően Görgey Artúr ősi, de már elszegényedett családban született 1818. január 30-án a Lőcse közelében fekvő, szepességi Toporcon. Mivel édesapja rangon alul nősült, a polgári származású Perczián Erzsébetet vette feleségül, nagyanyja megszakította velük a kapcsolatot, ami újabb anyagi nehézségekbe sodorta a családot. Alapfokú tanulmányait Késmárkon kezdte. Már itt megmutatkozott különös érzéke a természettudományok iránt, de édesapja kívánságára katonai pályára lépett. Így 18 évesen már a császári és királyi 60. gyalogezred hadapródja lett. Gyors léptékben haladt előre a katonai pályán. Egy év után hadnaggyá léptették elő, majd a nemesi testőrséghez került. 1842-ben pedig már főhadnagy. 1843-ban, 25 évesen eljegyezte egy bécsi magyar nagykereskedő lányát, Medgyaszay Friderikát. Csakhogy ebben az időben a katonák házasságkötését rendfokozathoz és életkorhoz kötötték, ez alatt csak kaució ellenében nősülhettek, ezért Görgey 1845-ben kilépett a hadseregből. Mivel időközben édesapja meghalt, elhatározta, hogy régi vágyát követve a prágai egyetemen vegyészetet tanul.
 |
| Emléktábla Prágában |
Josep Redtenbacher azonnal felfigyelt Görgey tehetségére, és önálló tudományos munkákkal is megbízta. Közben anyagi gondjai jelentkeztek, emiatt jövendőbelije felbontotta az eljegyzést. A bajból professzora segítette ki, aki tisztes ösztöndíjat és lakást biztosított Görgeynek. Majd tanulmányai elvégzése után, maga mellé vette tanársegédnek, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy utódjául szánja az egyetemen. Görgey méltónak bizonyult a bizalomra: 1847-ben módszert dolgozott ki a kókuszdió zsírsavainak az elválasztására, amelynek során felfedezte a tizenkét szénatomot tartalmazó laurinsavat. A kókuszdió olajának zsírsavairól írott dolgozata 1848-bankét folyóiratban is megjelent. 1848 elején aztán azzal a szándékkal tért haza, hogy vegyészi diplomáját a József Ipartanodában, a későbbi Műegyetem jogelődjénél fogja hasznosítani. Meg is pályázta a képzettségének megfelelő beosztást, a kémiai tanszék vezetői állását. Csakhogy időközben kitört a forradalom, amely hamarosan szabadságharccá terebélyesedett. Ekkor volt tisztként jelentkezett a honvédseregbe, ami elindította szédületes katonai karrierjét. Ennek megfelelően a professzori kinevezés helyett azonban a mindenki számára jól ismert, miniszteri majd főparancsnoki pálya várt rá. De ekkor sem tagadta meg tudósi énjét, amiről visszaemlékezései is tanúskodnak: "Én katonai sikereimnek legnagyobb részét chemiai tanulmányaimnak, a búvárkodás révén szerzett értelmi fegyelmezettségemnek köszönöm... Chemiai tanulmányaim közben tanultam meg azt, hogy puszta okoskodásaiban, sőt megfigyeléseiben is mily sokféleképpen, miféle módon lehet csalódásait sikeresen ellenőrizni, így a valóság felismeréséhez biztosan eljutni."
Görgei a forradalom és szabadságharc
alatt:
1848. május 26-án Toporcról Pestre
utazott, ide hívta a kormánynak a honvédség szervezéséről szóló szózata és az
a májusi felhívás, mely felszólította a kilépett katonatiszteket, hogy
álljanak be az új hadseregbe. Görgeit mint volt (huszár) főhadnagyot honvéd
századosi ranggal osztották be Győrben szerveződő 5. honvédzászlóaljba.
1848. augusztus 27-én Görgei
javaslatot tett Batthyány miniszterelnöknek egy lőkupak gyár felállítására,
hogy a magyar haderő tragikus lőszerhiányán segítsen. Őt tették volna meg a
gyár igazgatójává, de aztán katonai tapasztalatai miatt inkább a harcoló
alakulatokhoz osztották be. Az országban 1848. agusztus második felétől sorra
alakultak a nemzetőr zászlóaljak, amelyeket augusztus 27-én a
miniszterelnök rendelete négy nagy kerületi táborba vont össze. Görgeiugyanezen
a napon kapta meg honvédőrnagyi kinevezését, és a tiszáninneni önkéntesen mozgó
nemzetőrség parancsnokaként Szolnokra került, ahová kilenc vármegyéből
irányították az újoncokat. Itteni szervező munkája csupán tíz napra
korlátozódott, majd ezután Batthyány Szolnokról a Csepel-szigetre rendelte,
hogy akadályozza meg Roth és Philippovich tábornokok csapatainak Jellasics seregével
való egyesülését. Mint a Csepel-sziget katonai parancsnoka elfogatta a két
Zichy testvért, akiknél Jellasicstól kapott menlevelet, illetve röpiratokat
találtak, majd a rögtönítélő bíróság elnökeként Ödönt hazaárulás vádjával
felakasztatta, Pál ügyét pedig átadta a polgári bíróságnak. Ezzel a tettével
(először és utoljára akasztottak fel arisztokratát a szabadságharc alatt) hívta
fel magára Kossuth és az ország figyelmét.
1848. október 2-án Móga János fővezér Perczel
Mór nemzetőr ezredes alárendeltségében az Ercsinél gyülekező 5.
hadoszlop parancsnokává nevezte ki, Perczel pedig az előcsapat (2 gyalog- és 2
lovasszázad, 1 üteg) vezetésével bízta meg. Október 4-én Tác helységig
vonult, és megütközött két század horvát határőrrel, majd éjjel Soponyánál
ismét szétkergette őket. Amikor elvágta visszavonulásuk útját, az ellenséges
alakulat parancsnoka, Alois Haas százados ezer emberével letette a fegyvert.
Amikor Philippovich tábornok értesült elővédjének sorsáról, megpróbált Ozora felé
menekülni, és csapatainak teljes bekerítését október 7-én csak
Perczel késése akadályozta meg: a horvát csapatokat észak felől Perczel, dél
felől a Csapó Vilmos vezette tolnai népfelkelés, keletről Görgei zárta
körül. Az ozorai diadal után összetűzésbe került Perczel ezredessel,
ami a későbbiekben is megnehezítette az együttműködésüket. Október 7-én honvédezredessé
nevezték ki, és a Móga János tábornok vezette feldunai hadsereghez
helyezték át, ahol az elővéd dandárparancsnoka lett. Október 11-én Kossuth
Lajos és Madarás László október 15-ei hatállyal honvéd tábornokká
(vezérőrnaggyá) nevezte ki, majd október 28-án ismét kinevezték
tábornokká.
A schwechati csatábana magyar
hadak centrumának a parancsnoka volt. Csapatainak nagy része tapasztalatlan
nemzetőrökből és népfelkelőkből állt, akik az ágyútűztől és a gyors
visszavonulástól megijedtek és tömegesen megfutamodtak. Móga lemondása
után, lett a feldunai hadsereg fővezére. A Schwechatnál megvert
és Köpcsényben visszavonult sereget Győrnél kívánta összevonni,
átszervezni és pihentetni, de Kossuth kívánságára határvédelemre rendezkedett
be. Az osztrák hadsereg decemberi előrenyomulása elől fokozatosan visszavonult
a főváros felé. Megpróbálták őt okolni Perczel móri csatavesztéséért,
jóllehet mindent megtett a siker érdekében: fedezte a fővárosba vezető utakat,
és különítményt is indított Perczel megsegítésére. A móri vereség után az
országgyűlés december 31-én tárgyalásokat kezdett Windisch-Gratzel,
és feladta Pestet.
Még aznap Görgei levélben utasítást
kapott Kossuthtól, hogy csapatait a Buda előtti első védelmi vonalba vonja
össze, vállaljon csatát, de gondoljon a sereg megmentésére és Buda -Pest kímélésére
is. A Promontoron tartózkodó Görgei annyira felháborodott a katonai
szempontokat figyelmen kívül hagyó, a vezér meghallgatása nélkül hozott
végzésen, hogy másnap Pestre ment. Kossuthot már nem találta ott, ezért a
hadügyminiszter helyettesének, elnökletével haditanácsot tartott az említett
végzés katonai felülbírálására. Január 2-án a haditanács hatálytalanította
Kossuth parancsát, és a Görgei által javasolt haditervet fogadta el. A terv
szerint Perczel hadserege a Tszántúlt és Debrecent védi, míg Görgei,
maga után vonva az ellenség fő erőit a Felvidék felé veszi az irányt,
és Lipótvár felmentése után a hadügyminiszter utasítása szerint a Hernád völgyében egyesül a felső-tiszai
hadsereggel. A fővárosba érve a régi császári tisztek jelentős része lemondott,
és elhagyta a sereget, így Görgei január 5-én, Vácott megfogalmazta
kiáltványát, amelyben kijelentette, hogy a feldunai hadsereg ragaszkodik az V.
Ferdinánd által szentesített, 1848-as törvényekhez, és ellenzi ezek
túllépését. A kiáltvány célja az volt, hogy az ingadozó tiszteket
visszaszerezze a feldunai hadsereg számára, és ezt el is érte, Debrecenben
azonban nem váltott ki pozitív reakciót: Kossuth bizalma megrendült benne,
amiért nem az Országos Honvédelmi Bizottmánynak, hanem a felelős magyar
kormány hadügyminiszterének kívánt engedelmeskedni. Vácott a kormány
rendeletére Görgei serege a VII. hadtest nevet vette fel. 1849. január 5-én a
feldunai hadtest négy hadosztályból, és egy önálló hadoszlopból állt; összesen
mintegy 12–13 000 fővel (17 gyalogzászlóalj, 23 lovasszázad, 72 ágyú).
A szabadságharc bukása egészen haláláig, csaknem hét évtizeden át figyelemmel kísérte a kémia fejlődését, de már nem művelte aktívan eredeti hivatását.
A vegyész Görgeyről vajmi keveset tudnak. Pedig tudománytörténetileg bizonyított, hogy 1848. évi tanulmányával a kémikusok körében nemzetközi elismerést szerzett. Tudományos eredményei hosszú időn át érvényesek maradtak, amit Than Károly, a budapesti tudományegyetem kémiatanára is igazolt: "Görgey adatai azóta sokszor fölhasználtattak, és minden nagyobb összefoglaló kémiai szakmunkában föl vannak véve".
Az első, nemzetközileg is jegyzett magyar vegyész, a szabadságharc honvédtábornoka, aki a harmincegy éves fejjel is képes volt bölcs döntést hozni, amikor sok ezer magyar életét mentette meg a világosi fegyverletétellel, kilencvennyolc évesen hunyt el. Abban korban amelyben a háború sötét árnyéka vetődött hőn szeretett hazájára, amikor kezdték eldönteni darabokra szabdalását.
 |
| Görgey időkori fényképe |
Utolsó útjára, amely a Magyar Nemzeti Múzeum csarnokából a Kerepesi temető árkád-sírjába vezetett, a magyar kémikusok is elkísérték. Azóta Kossuth síremléke közelében alussza örök álmát a szabadságharc kiemelkedő vezetője és a magyar kémikusok büszkesége. A tudós hadvezér, akinek egy évszázadot kellett várnia, hogy megszabaduljon az árulás igaztalan vádjától...
A blogbejegyzést készítette: Marton Sára
Forrás: Ozogány Ernő - Magyar Prága, arany Prága
Comments
Post a Comment