Skip to main content

Farsangi mulatság


Mint ostravai magyar fiatalok úgy gondoltuk, hogy mivel családos tagjaink többségének már vannak gyermekeik, ezért a nagy sikerű adventi készülődés után szervezünk nekik egy kis farsangi mulatságot is. Igaz, hogy négy nappal átléptük a nagyböjt kapuját, de sajnos a sok egyezkedés erre az időpontra, azaz 2018.február 17-ére engedte meg nekünk a szervezést.
Szerencsére nem kellett csalódnunk, mert 11 csöppség és 18 felnőtt látogatott el a maszkabálunkra. A gyermekek szebbnél szebb jelmezekbe bújtak, amit mindenkinek be is mutattak. Volt köztük hercegnő, tűzoltó, hawaii táncos, kisördög, Piroska és doktor bácsi is. Nem hiányozhattak a kellékeik sem a gondosan elkészített frizuráik mellett. 
A kis jelmezes csapat
Délelőtt tíz órakor kezdődött a gyülekező a magyar klub helyiségében, ahol zene, tea és a szervezők fogadták a kicsiket s nagyokat. Először mindenki kicsit megszeppenve lépte át az ajtót, ismerkedett meg a még nem látott emberekkel vagy köszöntötte régi barátját, de az asztalra kikészített sok kellék segített hamar feloldani a hangulatot. Aki esetleg álarc nélkül érkezett, az sem kesergett. Rendelkezésére állt mindenki számára választani az általunk előkészített maszkok díszes skálájából, vagy a saját fantáziára bízva készíteni az alapanyagokból.
A főasztalon sorakoztak a kicsik számára előkészített kézműves foglalkozások. Ezek közül a kifestők színezése és az előnyomtatott maszkok díszítése vitte a prímet a népszerűségi listán. A másik fő attrakció a kidíszített terem dekorációs kellékei, a lufik voltak: röpködtek jobbra-balra, pukkadtak, elvesztek, stb.

A mosolygós aktívan tevékenykedő gyerekek
Mikor már mindenki megérkezett, Nagy Ildikó, a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa, aki Prágából látogatott el hozzánk, egy kis ismertetővel indította a délelőttöt. Tartalmas kis előadásából megtudhatta minden felnőtt és gyerek, hogy mi is az a farsang, mi a lényege, hogyan-mikor-hol keletkezett. Bevezetett minket a hagyományos farsangi szokások rejtelmeibe, és gusztust csinált a finomabbnál-finomabb farsangi ételek világába is. A mindenki által szeretett farsangi fánk még a későbbiekben helyet kapott a mi délutánunkon is. A gondosan elkészített prezentáció végén minden kisgyermek esélyt kapott egy nagyon rémisztő maszk elkészítésére saját kézlenyomatuk segítségével.
Az ebéd előtti időt a sok kézműveskedés mellett a zene is kitöltötte. Ildikó mindenkinek kinyomtatott egy csokor farsangi gyermeknótát, melyeket zenei alap segítségével megtanultunk és közösen elénekeltünk. Legfőképp Gryllus Vilmos csodaszép versei elevenedtek meg a cseh város magyar szívében.
Nagy Ildikó, a Petőfi Sándor program ösztöndíjasa
Ebédhez közeledve mindenki elfoglalta helyét  és elérkezett a meglepetés: a pizza! Minden kisgyerek egyik kedvenc étele tárult csillogó szemük elé, miközben a mi kis ügyes Bors-Fiszli Editkénk a felnőtteket egy finom házi levessel lepte meg. Persze ezzel még nem ért véget az ebéd, mert itt jött képbe a már említett farsangi fánk. Nem is kell mondanom, hogy milyen gyorsasággal fogytak a kis karikák!
Editke nagyon finom fánkot készített nekünk :)
Az ebéd utáni szieszta befejeztével megejtettünk egy csoportképet, majd elérkezett a játék ideje, hogy lemozogjuk kicsit a sok kalóriát. Először a klasszikus székfoglaló játékot húztuk elő tarsolyunkból, melyből duplázni kellett a nagy siker láttán. A második kör végeztével jöttek színpadra a lufik, melyekből több versenyszámot is lejátszottunk.
A székfoglalós játék
A nagy játszadozás végén ismét előkerültek a jelmezek, és egy bemutatkozó vonulást követően mindenki megkapta a megérdemelt díját a csodálatos maszkokra. Egy utolsó csoportkép után még játszottunk, nevettünk, zenéltünk, majd lassan mindenki hazaszéledt. Igaz, nekünk néhányunknak még folytatódott a nap, hiszen a Fiatalok Magyar Klubja egy röpke kis spontán összejövetelt szervezett, mellyel megkoronáztuk a délutánt és az esténket is.

A kis csapat :)


A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina


Comments

Popular posts from this blog

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a ma...

Nemzeti összetartozás éve, avagy egy új korszak kezdete - A 2020-as Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából tartott előadás bevezetője

Magyar Királyság etnikai megoszlása 1880-as térkép alapján Trianon . E szó hallatán a százéves tagadás, kibeszéletlen sérelmek, megoldatlan etnikai feszültségek és a kiegyezés utáni történelmi Magyarország képe jelenik meg előttünk, magyarok előtt. Számos oldalról lehet megközelíteni az összetartozás emlékét. Mindenekelőtt tisztázni kell szándékunk, amelynek ismeretében el kell dönteni, hogy az elmúlt száz év példáját követve, az érintett államok és a nagyhatalmi érdekpolitika által kiváltott társadalmi, etnikai és nemzetközi feszültségeket, mint negatív örökséget, a jövőnk részévé tesszük, vagy megpróbálunk száz év után egy új a Kárpát-medencében korábban nem látott együttműködési rendszerben élni és a mindenkori felmerülő problémákra konszenzusos választ találni. Talán egyetérthetünk abban, hogy az utóbbi lehetőség alapján érdemes megemlékezni minden múltbeli tragédiáról, melynek célja nem a seb évről évre történő felszakítása, a nemzetek egymástól való elidegenítése, hanem...
, ,Tanuljunk meg hálásnak lenni! ’’ 2019. október 5-én ismét ellátogatott hozzánk Balga Zoltán atya. Az ostravai magyar klub évi eseményei között az egyik legfelüdítőbb mindig a magyar szentmise, ahol főleg lelkiekben töltődhetünk fel. Ez most sem volt másként, hiszent Zoltán atya bátorító beszéde mindig erőt ad ennek a kis közösségben, amiből aztán tudunk táplálkozni a következő időszakban. Már hagyományosan a Szent Vencel püspökségi templom adott otthont a magyar híveknek, mely a város szívében, a magyar klubhelyiség mögött található.  A szentmise fő témája ezúttal a hála volt: mi emberek, mennyire elfelejtünk hálát adni minden kis apróságért és nagy dolgokért egyaránt az életben: hogy felkeltünk, hogy van mit ennünk, hogy a szeretteinkkel napi kapcsolatban lehetünk, a jó munkáért, a sok törődésért, barátaink gondoskodásáért, felebarátainkért. Mekkora kegyelem az, hogy a XXI. században szabadon felvállalhatjuk, hogy keresztények vagyunk. Annyira természetesnek veszü...