Persze kicsit átvittebb értelemben, de tényleg néhány márciusi ifjúról lenne szó. Ugye, ezt a kifejezést meghallva az 1848-as szabadságharc akkori fiataljait, többek között a mindenki által ismert, kedvelt és hatalmas magyarunkat, a legnagyobb költőt, Petőfi Sándort képzeljük el magunk előtt. Ám ő sem volt egyedül, mert lehethogy főleg az ő nevét jegyeztük meg, de igazából egy egész kis csapat állt mögötte, mellette és együtt vitték véghez céljaikat. De minek? Mert unatkoztak? Lehetséges. Mert valami újat akartak? Lehetséges. Valami értékeket szerettek volna megőrizni? Lehetséges. Ez mind és még rengeteg dolog lehetett az okok között, amelyek ezekben a fiatalokban 169 éve megszületett. Mindegyikőjük el akart érni valamit. Nem a hírnévért, hanem a változásért, de egyben a megmaradás érdekében. De miért is beszélek erről? Ugyanis valahogy Petőfi kora óta nem sok embernek jut eszébe más márciusi ifjúról beszélni. Pedig voltak, vannak és lesznek is...