Prágában tevékenykedő Petőfi ösztöndíjasként már több különböző módon is volt alkalmam bepillantást nyerni, illetve segíteni az itt működő magyar iskolának, az Iglicének. Az Egylet munkájáról, a gyerekekről, a mindennapokról kérdeztem az iskola egyik tanárát, Csámpai Ágnest. - Hogyan kerültél Prágába? Milyen út vezetett idáig? - Hú, ez egy kicsit hosszú történet. 16 éve vagyok Prágában, előtte Pozsonyban éltem (mert felvidéki vagyok). Magyar-angol szakon végeztem, de abban az időben még elég volt angolul tudni, és bárhol el lehetett helyezkedni. Mivel a tanári fizetésem nem volt elég arra, hogy a pozsonyi albérletünket kifizessük, úgy döntöttem, hogy szerencsét próbálok valami más területen. Megpályáztam egy állást az akkori Figaro cégnél, ahol sikerült is elhelyezkednem, mint a gazdasági-pénzügyi igazgató titkárnője. Rögtön a háromszorosát kaptam a tanári fizetésemnek. Fél évig dolgoztam így. Nagyon jó főnököm volt, nagyon sok segítséget adott. Viszont 2...