Skip to main content

A Zlatá Koruna-i megemlékezés

A Zlatá Koruna-i megemlékezés


     A dél-csehországi faluba, Zlatá Korunába a második  világháború végén, 1945. áprilisában érkeztek a magyar katonák, akiknek nyilas parancsra Nyugat felé kellett visszavonulniuk. Az idekerült magyarok a 11. magyar lőszerraktár 43 fős őrségét alkották. Ez az alakulat kapcsolatba került a cseh partizánokkal és elkezdett velük együttműködni. Először csak fegyvereket adtak a cseheknek, majd a háború utolsó napjaiban a harcokba is bekapcsolódtak. Egy helyi híd birtoklásáért kialakult tűzharcban a német SS különítmény öt magyar katonát ölt meg. A magyar hősi halottakat, névszerint Bense Pált, Gergely Mihályt, Krivjanek Györgyöt, Balázs Lajost, Berkes Mátyást Zlatá Koruna temetőjében katonai tiszteletadással és a magyar himnusz hangjai mellett helyezték örök nyugalomra, és később díszes síremléket emeltek nekik. A helyi közigazgatási szervek és a lakosság immár évtizedek óta nagy gonddal és szeretettel ápolják a sírokat. 


     Az ő emléküket őrizve, rájuk tisztelettel emlékezve rendezi meg már több éve a CSMMSZ Prágai Helyi Egyesülete is a Zlatá Koruna-i megemlékezést minden évben május 8-án. 
    Idén nemcsak a fentebb említett öt katona sírjánál hajtottunk fejet, hanem a Týn nad Vltavou városához közeli két magyar ismeretlen katona sírjánál is, akiket szintén a háború befejezése utáni napon végeztek ki. Az ő sírhalmuknál való megemlékezés után érkeztünk Rájovba, ahol a Magyar Nagykövetség képviselőivel, köztük dr. Boros Miklós nagykövet úrral, Ing. Jiří Rejmannal, a helyi polgármesterrel és az Esterházy Társulás tagjaival együtt ünnepélyesen helyeztük el a kegyelet virágait a háborúban elesett hősök emlékművénél, majd a Zlatá Koruna-i temetőben. 


     Ezt követően a városháza előtti parkban a Magyar Királyi Honvédség 1938-1945 közötti időszakáról nézhettünk meg egy kiállítást, melyről készségesen adtak tájékoztatást a Honvéd hagyományőrző csoport tagjai. 


    15 órakor Rostás Bea: Megtisztulás kiállítását nyitotta meg Lőrincz Zsuzsa. Az alkalom érdekessége az volt, hogy jelen volt maga a művésznő is, aki énekkel hivogatta a résztvevőket, majd saját maga mutatta be a műveit, azok elkészülésének módját, idejét, az esetleges legendákat, így jobban tudtuk értelmezni a látottakat. Az egésznapos rendezvényt ünnepi hangverseny zárta a Zlatá Koruna-i kolostor koncerttermében. Nemzetközileg elismert fiatal műveszek, Lachegyi Róza (hegedű), Márkus – Ágnes (cselló), Kovács Gergely (zongora) előadásában hallhattuk Rachmaninov és Brahms műveit. 


    Meglátásunk szerint példamutató ez a cseh-magyar együttműködés, mely során élvezhetjük a helyiek vendégszeretetét, precíz szervezését, élénk kapcsolatát mind a Magyar Nagykövetséggel, mind a Balassi Intézettel és a CSMMSZ-szel is. Fontos, hogy valamennyiszer felhívjuk arra a figyelmet, mennyire szép és felemelő érzés együtt lenni, közösen énekelni, ugyanakkor tanuljunk a háborúból, hogy annak borzalmai már ne ismétlődhessenek meg.




További képek ITT

A fotókat készítette: Molnár Péter és Nagy Ildikó

Szerző: Nagy Ildikó

Comments

Popular posts from this blog

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar
A Karlovy Vary-i Magyar Alapszervezet megalakulása, avagy a Magyar Specialitások boltjától a magyar klubig Szeptember végén volt szerencsém közel a német határnál meglátogatni e festői szépségű és világhírű nyugat-csehországi várost. Felkeltette érdeklődésemet, hogy számomra meglepő módon itt is élnek magyarok. Két csodálatos napot töltöttem a városban Turay Erzsébet elnök asszony és Kalinová Valika társaságában. Ott létem alatt a beszélgetések és a városban tett séták során betekintést nyerhettem a helyi magyar szervezet életébe. Az ott tartózkodásom célja az volt, hogy egy interjú keretében bemutassam a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének legfiatalabb magyar tagszervezetét, amely ez év elején alakult meg. Karlovy Vary központja János: Hogyan indult a helyi magyar szervezet alakulása? Erzsébet: Lényegében, amikor ideköltöztünk a csehországi Karlovy Vary-ba, akkor az volt a fő gondunk, hogyan újra kezdeni. Úgy döntöttünk, hogy nyitunk egy boltot