Ugrás a fő tartalomra

A Zlatá Koruna-i megemlékezés

A Zlatá Koruna-i megemlékezés


     A dél-csehországi faluba, Zlatá Korunába a második  világháború végén, 1945. áprilisában érkeztek a magyar katonák, akiknek nyilas parancsra Nyugat felé kellett visszavonulniuk. Az idekerült magyarok a 11. magyar lőszerraktár 43 fős őrségét alkották. Ez az alakulat kapcsolatba került a cseh partizánokkal és elkezdett velük együttműködni. Először csak fegyvereket adtak a cseheknek, majd a háború utolsó napjaiban a harcokba is bekapcsolódtak. Egy helyi híd birtoklásáért kialakult tűzharcban a német SS különítmény öt magyar katonát ölt meg. A magyar hősi halottakat, névszerint Bense Pált, Gergely Mihályt, Krivjanek Györgyöt, Balázs Lajost, Berkes Mátyást Zlatá Koruna temetőjében katonai tiszteletadással és a magyar himnusz hangjai mellett helyezték örök nyugalomra, és később díszes síremléket emeltek nekik. A helyi közigazgatási szervek és a lakosság immár évtizedek óta nagy gonddal és szeretettel ápolják a sírokat. 


     Az ő emléküket őrizve, rájuk tisztelettel emlékezve rendezi meg már több éve a CSMMSZ Prágai Helyi Egyesülete is a Zlatá Koruna-i megemlékezést minden évben május 8-án. 
    Idén nemcsak a fentebb említett öt katona sírjánál hajtottunk fejet, hanem a Týn nad Vltavou városához közeli két magyar ismeretlen katona sírjánál is, akiket szintén a háború befejezése utáni napon végeztek ki. Az ő sírhalmuknál való megemlékezés után érkeztünk Rájovba, ahol a Magyar Nagykövetség képviselőivel, köztük dr. Boros Miklós nagykövet úrral, Ing. Jiří Rejmannal, a helyi polgármesterrel és az Esterházy Társulás tagjaival együtt ünnepélyesen helyeztük el a kegyelet virágait a háborúban elesett hősök emlékművénél, majd a Zlatá Koruna-i temetőben. 


     Ezt követően a városháza előtti parkban a Magyar Királyi Honvédség 1938-1945 közötti időszakáról nézhettünk meg egy kiállítást, melyről készségesen adtak tájékoztatást a Honvéd hagyományőrző csoport tagjai. 


    15 órakor Rostás Bea: Megtisztulás kiállítását nyitotta meg Lőrincz Zsuzsa. Az alkalom érdekessége az volt, hogy jelen volt maga a művésznő is, aki énekkel hivogatta a résztvevőket, majd saját maga mutatta be a műveit, azok elkészülésének módját, idejét, az esetleges legendákat, így jobban tudtuk értelmezni a látottakat. Az egésznapos rendezvényt ünnepi hangverseny zárta a Zlatá Koruna-i kolostor koncerttermében. Nemzetközileg elismert fiatal műveszek, Lachegyi Róza (hegedű), Márkus – Ágnes (cselló), Kovács Gergely (zongora) előadásában hallhattuk Rachmaninov és Brahms műveit. 


    Meglátásunk szerint példamutató ez a cseh-magyar együttműködés, mely során élvezhetjük a helyiek vendégszeretetét, precíz szervezését, élénk kapcsolatát mind a Magyar Nagykövetséggel, mind a Balassi Intézettel és a CSMMSZ-szel is. Fontos, hogy valamennyiszer felhívjuk arra a figyelmet, mennyire szép és felemelő érzés együtt lenni, közösen énekelni, ugyanakkor tanuljunk a háborúból, hogy annak borzalmai már ne ismétlődhessenek meg.




További képek ITT

A fotókat készítette: Molnár Péter és Nagy Ildikó

Szerző: Nagy Ildikó

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanév…