Ugrás a fő tartalomra

A Zlatá Koruna-i megemlékezés

A Zlatá Koruna-i megemlékezés


     A dél-csehországi faluba, Zlatá Korunába a második  világháború végén, 1945. áprilisában érkeztek a magyar katonák, akiknek nyilas parancsra Nyugat felé kellett visszavonulniuk. Az idekerült magyarok a 11. magyar lőszerraktár 43 fős őrségét alkották. Ez az alakulat kapcsolatba került a cseh partizánokkal és elkezdett velük együttműködni. Először csak fegyvereket adtak a cseheknek, majd a háború utolsó napjaiban a harcokba is bekapcsolódtak. Egy helyi híd birtoklásáért kialakult tűzharcban a német SS különítmény öt magyar katonát ölt meg. A magyar hősi halottakat, névszerint Bense Pált, Gergely Mihályt, Krivjanek Györgyöt, Balázs Lajost, Berkes Mátyást Zlatá Koruna temetőjében katonai tiszteletadással és a magyar himnusz hangjai mellett helyezték örök nyugalomra, és később díszes síremléket emeltek nekik. A helyi közigazgatási szervek és a lakosság immár évtizedek óta nagy gonddal és szeretettel ápolják a sírokat. 


     Az ő emléküket őrizve, rájuk tisztelettel emlékezve rendezi meg már több éve a CSMMSZ Prágai Helyi Egyesülete is a Zlatá Koruna-i megemlékezést minden évben május 8-án. 
    Idén nemcsak a fentebb említett öt katona sírjánál hajtottunk fejet, hanem a Týn nad Vltavou városához közeli két magyar ismeretlen katona sírjánál is, akiket szintén a háború befejezése utáni napon végeztek ki. Az ő sírhalmuknál való megemlékezés után érkeztünk Rájovba, ahol a Magyar Nagykövetség képviselőivel, köztük dr. Boros Miklós nagykövet úrral, Ing. Jiří Rejmannal, a helyi polgármesterrel és az Esterházy Társulás tagjaival együtt ünnepélyesen helyeztük el a kegyelet virágait a háborúban elesett hősök emlékművénél, majd a Zlatá Koruna-i temetőben. 


     Ezt követően a városháza előtti parkban a Magyar Királyi Honvédség 1938-1945 közötti időszakáról nézhettünk meg egy kiállítást, melyről készségesen adtak tájékoztatást a Honvéd hagyományőrző csoport tagjai. 


    15 órakor Rostás Bea: Megtisztulás kiállítását nyitotta meg Lőrincz Zsuzsa. Az alkalom érdekessége az volt, hogy jelen volt maga a művésznő is, aki énekkel hivogatta a résztvevőket, majd saját maga mutatta be a műveit, azok elkészülésének módját, idejét, az esetleges legendákat, így jobban tudtuk értelmezni a látottakat. Az egésznapos rendezvényt ünnepi hangverseny zárta a Zlatá Koruna-i kolostor koncerttermében. Nemzetközileg elismert fiatal műveszek, Lachegyi Róza (hegedű), Márkus – Ágnes (cselló), Kovács Gergely (zongora) előadásában hallhattuk Rachmaninov és Brahms műveit. 


    Meglátásunk szerint példamutató ez a cseh-magyar együttműködés, mely során élvezhetjük a helyiek vendégszeretetét, precíz szervezését, élénk kapcsolatát mind a Magyar Nagykövetséggel, mind a Balassi Intézettel és a CSMMSZ-szel is. Fontos, hogy valamennyiszer felhívjuk arra a figyelmet, mennyire szép és felemelő érzés együtt lenni, közösen énekelni, ugyanakkor tanuljunk a háborúból, hogy annak borzalmai már ne ismétlődhessenek meg.




További képek ITT

A fotókat készítette: Molnár Péter és Nagy Ildikó

Szerző: Nagy Ildikó

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Már a huszadik!

Miért is van hatalmas jelentősége a minden évben megrendezésre kerülő művelődési táboroknak? Mit is jelentenek ezek a táborok számunkra itt élő magyaroknak Csehországban? Mi a táborok vonzereje? Miért is számoljuk a napokat és várjuk a következő évit?

Mindenkinek mást jelentenek, mint ahogy mindannyian másak vagyunk. Van, akinek az újra találkozás örömét, új baráti kapcsolatok kialakulását, szórakozást és mulatást magyar nyelven és a magyar zenére, van, akinek a magyar kultúrát, a művelődést, a tudásszomj csillapítását, de vannak olyanok is, akik a hétvégét egyszerűen csak a kellemes kikapcsolódásnak veszik a szép és kellemes környezetben, ahol természetesen nem hiányozhat a magyar szó. A fenn említett kérdésekre a válaszokat a táborlakókkal készített helyszíni interjúk adják meg. De mielőtt részletezném az összegyűjtött véleményeket, szeretnék először is visszatérni a kezdetekhez. Hogyan is kezdődött?
Becske Katalin, (Prága), a táborok ötletgazdája

1996-2000 között voltam a CSMMSZ szerv…