Ugrás a fő tartalomra

Hétfői Hetesek - elindult a prágai magyar katolikus ifjúsági csoport

Még szeptemberben született meg bennem a gondolat, hogy jó lenne – és nem mellesleg szükség is mutatkozott – egy katolikus ifjúsági csoport létrehozására. Bár számos magyar szervezet működik Prágában, sőt, az Ady Endre Diákkörnek kifejezetten a magyar egyetemisták, a fiatal felnőttek a célcsoportja, de ebben mégsincs benne az a plusz. Az a plusz, amit a lelki élet táplálása, a vallásosság, a katolikus, keresztény élet kérdéseinek megvitatása jelent.

Négy hónapra volt szükség ahhoz, hogy érlelődjön és kiforrja magát a gondolat, amit január közepén cselekvésre váltottunk. Sokat beszélgettünk Balga Zoltán atyával (prágai magyar lelkész) és Bazár Gyurival (egyetemista és cserkész), terveztünk, ötleteltünk, hogyan induljunk el, mivel tudjuk megszólítani, s aztán megfogni a fiatalokat.

            Végül decemberben a szavakat tett követte: ugyanis ezen ifjúsági csoport létrejöttének előfutára volt a plébánián szervezett mézeskalács-sütő alkalmunk.

            Az első találkozóra január 16-án került sor, azóta pedig már túl vagyunk a hetedik összejövetelünkön is. A névválasztás magyarázata roppant egyszerű: még a tervezgetések során alaposan végiggondoltuk, hogy a heti hét napból mely az az este, amikor nincs semmilyen magyar szervezésű állandó programról tudomásunk, s így esett a választásunk a hétfő este hét órára.

            A prágai magyar katolikus ifjúsági csoport célja, hogy lehetőséget és fórumot biztosítson a közösségi és keresztényi értékeket kereső fiatalok számára.

            Az első alkalom természetesen az ismerkedésé, a közös útkeresésé volt, majd a következő találkozást közösségépítő jellegűre terveztük. Ezen egy élménypedagógiai módszer segítségével először kiscsoportokban elvárásokat fogalmaztunk meg, majd a kiscsoportok munkáit a teljes körben bemutattuk, átbeszéltük. 

Az elvárások megfogalmazására a 4T modellt alkalmaztam, integrálva a jelen közösségre. A 4T modell segítségével egy gyakorlat keretében a résztvevők megfogalmazzák, hogy mit várnak el: 1. a Tréningtől; 2. a Trénertől; 3. a Társaktól; 4. Te magadtól (azaz saját magától). Mi értelemszerűen nem tréningről és trénerről beszéltünk, hanem az elvárásokat a közösségi alkalmak, a közösség vezetője, a társak és saját magunk irányába fogalmaztunk meg. Ennek az utolsónak a fontosságát külön szeretném kiemelni (és helyben is mindig hangsúlyozom): ne csak mások iránt fogalmazzunk meg elvárásokat, hanem magunk irányába is, amikor végiggondoljuk, hogy személy szerint mi magunk mit teszünk azért, hogy ez a dolog jól működjön. 

Mit adunk bele, hogy jó legyen ez, ami értünk is van? Kell tudnunk, meg kell tanulnunk kommunikálni a társaink felé, nekünk mire van szükségünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat együtt, de azt is meg kell találnunk, hogy ehhez mi mivel tudunk hozzájárulni. Hisz innen indul egy csoport el a közösséggé válás hosszú útján, hogy nem csak kérünk, de adunk is. Egymásért.

            A teljes csoport szintjén azt fogalmaztuk meg, hogy sokoldalúak, színesek legyenek ezek az alkalmak. Beszélgessünk hitéleti, vallási, erkölcsi kérdésekről, mélyedjünk el egy-egy szentírási rész mondanivalójában, ugyanakkor legyenek közösségépítő, játékos alkalmak is, nézzünk filmeket, hallgassunk meg élménybeszámolókat zarándokutakról, menjünk el közösen kulturális programokra. Ehhez méltóan zajlottak az elmúlt összejöveteleink: Zoltán atya érdekes, a részletekre is rávilágító magyarázatával beszélgettünk a tékozló fiú történetéről, hallgatunk előadást az evolúciós elmélet és a teremtéstörténet kapcsolatáról, néztünk filmet, voltunk már közösen színházi előadásra is.

            A találkozókat közös imával kezdjük, majd zárásként kihúzunk egy-egy nevet, akiért a következő héten imádkozunk vagy felajánlunk valamit.

 

 

És természetesen minden alkalommal játszunk is. Játszunk a megérkezés elősegítése, az összerázódás, a kikapcsolódás, a logikai gondolkodás, az együttműködés, a figyelemfejlesztés, az egymás megismerése céljából. És játszunk csak a játék öröméért.

 

 

            Ennek a csoportnak a beindítása, közösséggé formálása, önálló működésre, életképességre való tétele talán az egyik legjobb példája lehet annak, amit a bemutatkozásomban is megfogalmaztam – és mostanra már hitvallásommá vált: „…bízom benne, hogy ösztöndíjasként tudom kamatoztatni mindazt a tapasztalatot és tudást, aminek értékteremtő erejében hiszek.”

 

A bejegyzést készítette: Demján Izabella

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ.
Editke:A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar ízeket fogjuk bemutatni az …

Sárkánykaland

Tavaly előtt, még 2015-ben tettek szert az ostravai magyarok egy nyaralás keretén belül egy új ismertségre, a nyírbátori Rácz Mihályra, aki a Kakukk Étterem és Panzió tulajdonosa. De, hogy ez még ne legyen elég, ő az alapítója a Népi Ízőrző Lovagrendnek is, ami- ahogy a nevéből már észlelhető- a népi konyha világát szeretné feleleveníteni, újragondolni és terjeszteni modern világunk különböző pontjaira. Eme fő cél érdekében nem csak a régió, de külföldi magyarlakta területek egyes tagjait is bevont a Lovagrend népszerűsítésébe. De mielőtt ide kitérnék, el kell hogy mondjam, hogy az elején csak egy jópofa főzőestről volt szó nálunk, Ostraván, ahol a Nagymester segítőivel karöltve meglátogatott minket és részt vett a Receptek a Magyar konyhából főzőrendezvényünkön, mint vendégszakács. Ennek a jólmenő barátságnak a folytatása lett, amikor Misi bátyánk elhatározta, hogy mifelénk is terjeszteni kell a népi ízeket. Ennek érdekében 2016 nyarán meghívott egy kisebb csapatot Nyírbátorba a Szá…

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanév…