Ugrás a fő tartalomra

Hétfői Hetesek - elindult a prágai magyar katolikus ifjúsági csoport

Még szeptemberben született meg bennem a gondolat, hogy jó lenne – és nem mellesleg szükség is mutatkozott – egy katolikus ifjúsági csoport létrehozására. Bár számos magyar szervezet működik Prágában, sőt, az Ady Endre Diákkörnek kifejezetten a magyar egyetemisták, a fiatal felnőttek a célcsoportja, de ebben mégsincs benne az a plusz. Az a plusz, amit a lelki élet táplálása, a vallásosság, a katolikus, keresztény élet kérdéseinek megvitatása jelent.

Négy hónapra volt szükség ahhoz, hogy érlelődjön és kiforrja magát a gondolat, amit január közepén cselekvésre váltottunk. Sokat beszélgettünk Balga Zoltán atyával (prágai magyar lelkész) és Bazár Gyurival (egyetemista és cserkész), terveztünk, ötleteltünk, hogyan induljunk el, mivel tudjuk megszólítani, s aztán megfogni a fiatalokat.

            Végül decemberben a szavakat tett követte: ugyanis ezen ifjúsági csoport létrejöttének előfutára volt a plébánián szervezett mézeskalács-sütő alkalmunk.

            Az első találkozóra január 16-án került sor, azóta pedig már túl vagyunk a hetedik összejövetelünkön is. A névválasztás magyarázata roppant egyszerű: még a tervezgetések során alaposan végiggondoltuk, hogy a heti hét napból mely az az este, amikor nincs semmilyen magyar szervezésű állandó programról tudomásunk, s így esett a választásunk a hétfő este hét órára.

            A prágai magyar katolikus ifjúsági csoport célja, hogy lehetőséget és fórumot biztosítson a közösségi és keresztényi értékeket kereső fiatalok számára.

            Az első alkalom természetesen az ismerkedésé, a közös útkeresésé volt, majd a következő találkozást közösségépítő jellegűre terveztük. Ezen egy élménypedagógiai módszer segítségével először kiscsoportokban elvárásokat fogalmaztunk meg, majd a kiscsoportok munkáit a teljes körben bemutattuk, átbeszéltük. 

Az elvárások megfogalmazására a 4T modellt alkalmaztam, integrálva a jelen közösségre. A 4T modell segítségével egy gyakorlat keretében a résztvevők megfogalmazzák, hogy mit várnak el: 1. a Tréningtől; 2. a Trénertől; 3. a Társaktól; 4. Te magadtól (azaz saját magától). Mi értelemszerűen nem tréningről és trénerről beszéltünk, hanem az elvárásokat a közösségi alkalmak, a közösség vezetője, a társak és saját magunk irányába fogalmaztunk meg. Ennek az utolsónak a fontosságát külön szeretném kiemelni (és helyben is mindig hangsúlyozom): ne csak mások iránt fogalmazzunk meg elvárásokat, hanem magunk irányába is, amikor végiggondoljuk, hogy személy szerint mi magunk mit teszünk azért, hogy ez a dolog jól működjön. 

Mit adunk bele, hogy jó legyen ez, ami értünk is van? Kell tudnunk, meg kell tanulnunk kommunikálni a társaink felé, nekünk mire van szükségünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat együtt, de azt is meg kell találnunk, hogy ehhez mi mivel tudunk hozzájárulni. Hisz innen indul egy csoport el a közösséggé válás hosszú útján, hogy nem csak kérünk, de adunk is. Egymásért.

            A teljes csoport szintjén azt fogalmaztuk meg, hogy sokoldalúak, színesek legyenek ezek az alkalmak. Beszélgessünk hitéleti, vallási, erkölcsi kérdésekről, mélyedjünk el egy-egy szentírási rész mondanivalójában, ugyanakkor legyenek közösségépítő, játékos alkalmak is, nézzünk filmeket, hallgassunk meg élménybeszámolókat zarándokutakról, menjünk el közösen kulturális programokra. Ehhez méltóan zajlottak az elmúlt összejöveteleink: Zoltán atya érdekes, a részletekre is rávilágító magyarázatával beszélgettünk a tékozló fiú történetéről, hallgatunk előadást az evolúciós elmélet és a teremtéstörténet kapcsolatáról, néztünk filmet, voltunk már közösen színházi előadásra is.

            A találkozókat közös imával kezdjük, majd zárásként kihúzunk egy-egy nevet, akiért a következő héten imádkozunk vagy felajánlunk valamit.

 

 

És természetesen minden alkalommal játszunk is. Játszunk a megérkezés elősegítése, az összerázódás, a kikapcsolódás, a logikai gondolkodás, az együttműködés, a figyelemfejlesztés, az egymás megismerése céljából. És játszunk csak a játék öröméért.

 

 

            Ennek a csoportnak a beindítása, közösséggé formálása, önálló működésre, életképességre való tétele talán az egyik legjobb példája lehet annak, amit a bemutatkozásomban is megfogalmaztam – és mostanra már hitvallásommá vált: „…bízom benne, hogy ösztöndíjasként tudom kamatoztatni mindazt a tapasztalatot és tudást, aminek értékteremtő erejében hiszek.”

 

A bejegyzést készítette: Demján Izabella

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanév…