Elsős egyetemista vagyok. Fél évvel ezelőtt, ősszel kerültem Kassáról Prágába. Nem voltak itt előtte ismerőseim, akikkel beszélgethettem volna a városról.
Ezáltal szinte semmilyen információval nem rendelkeztem, és ebből kifolyólag nem voltak különösebb elvárásaim sem. Annyit tudtam, hogy létezik az Ady Endre Diákkör, de semmi egyéb részletet. A nyár folyamán véletlenül a tudomásomra jutott, hogy vannak magyar szentmisék és magyar cserkészgyűlések is a cseh fővárosban, de ezekről szintúgy nem tudtam semmi közelebbit.
Ez az időszak azonban nem tartott sokáig. Kíváncsiságomnak és aktivitásomnak köszönhetően elég gyorsan bekerültem a prágai magyar diákok körébe, és itt egyre több információhoz jutottam. Mostanra elmondhatom magamról, hogy jól ki tudom tölteni a szabadidőmet magyar szervezésű, vonatkozású programokkal.
Ahogy említettem tehát, elsősorban az Ady Endre Diákkör (AED) az a szervezet, ahol – véleményem szerint – minden prágai magyar diáknak ott a helye. Aktívan segítve a munkát, vagy csak résztvevőként a rendezvényeken – de mindenképp kihagyhatatlan.
A Diákhálózat prágai tagszervezete főleg a felvidékről származó diákokat tömöríti, de ez nem szabály. A rendszeresen szervezett vetélkedőkön, sportversenyeken, előadásokon, sörözéseken és bulikon összeverődik az itt élő magyar fiatalok legjava. Új barátokat szerezni, találkozni a régi haverokkal, bulizni, beszélgetni. Mindezekre és még sok másra kínál lehetőséget az AED a rendezvényein. Még nagyobb élmény, ha sikerül egymásra találnunk a különböző diákcsereprogramok keretein belül itt tanuló többi magyar diákkal. Nem csoda, hogy ezekután itt-ott csak úgy összehozunk egy 20 fős közös vacsorát egyik napról a másikra, vagy esetleg egy házibulit is röpke 4 óra alatt. Aktívan, „staffosként” pedig mindez csak erősödik. Még gyakrabban találkozunk, így még szorosabb barátságok jönnek létre. Persze ez egy kis plusz munkával is jár, de ez is jó hangulatban telik, és igazából mi magunk sem munkaként tekintünk rá. Egyszerűen van, aki ezt szereti csinálni. Már 60 éve, mindig vannak ilyen emberek. Bizony, idén tavasszal lesz 60 éves az AED.
Persze nem a diákkör az egyetlen lehetőség, ahol az itt élő magyar ifjúság találkozhat. 1975-től kisebb-nagyobb megszakításokkal működik a Nyitnikék néptánccsoport, amely a hagyományokkal, néptánccal foglalkozó fiatalokat foglalja magába. Otthon közel 10 évet táncoltam gyermeknéptánc-csoportban, így tudtam, hogy ott a helyem.
Véletlenül csöppentél bele valamikor egy táncházba és megtetszett, vagy esetleg soha nem táncoltál, de mégis érdekel? Nem vagy egyedül. Pontosan ezért működik a Nyitnikék 10 alkalomból álló, kezdőknek szóló tanfolyama, ahol hetente találkozunk, hogy fejlesszük tánctudásunkat, miközben egy nagyon jó társaságban mulatunk. Mostanság a vajdaszentiványi táncok alapjait igyekszünk elsajátítani.
Egy nyári véletlen találkozásnak köszönhetően tudtam meg, hogy vannak Prágában magyar cserkészek. Magam is az lévén ennek nagyon megörültem. Egy cserkészőrs működik itt, heti rendszerességgel tartjuk a Mosómedve-őrs gyűléseit a 7-10 éves gyerekek számára. A cserkészet célja, hogy egészséges testi, szellemi és jellembeli életfelfogást alakítson ki már gyerekkorban keresztény-erkölcsi alapon. A jellemnevelésen kívül célja még a magyar öntudat fejlesztése, a természet megismerése és a természet iránti tisztelet kialakítása. A cserkészet az Isten, haza, nemzet és embertársaink szeretetére nevel. Az őrssel négyen foglalkozunk.
Néhány hete indult el a prágai magyar lelkészség keretein belül egy ifjúsági csoport. Ez a közösség heti rendszerességgel gyűlik össze a Prágai Magyar Lelkészség plébániájának épületében. Olyan fiatalok csoportja ez, akikben felmerült az igény a lelki élet ápolása iránt is. Nagyon barátságos hangulatban beszélgetünk különböző tanulságos témákról, vagy csak megnézünk egy filmet és annak a mondanivalóját elemezzük. Természetesen nem maradhat ki a szórakozás sem, így minden alkalommal játszunk is csapatépítő vagy épp elgondolkodtató játékokat.
Szép és kellemes dolog tartani a kapcsolatot a többi magyarral, de ha az ember korlátozott időt (mondjuk az egyetemi tanulmányok 5 évét) tölt el egy idegen fővárosban, sokkal hasznosabb az idegen ország kultúráját megismerni, mint bezárkózni a sajátunkba. Saját prágai tapasztalatból tudom, hogy azok a magyar ismerőseim, akik elsőben összeköltöztek magyar szobatárssal, a baráti körük javarészt a többi magyarból állt, a kultúrát pedig az Ady Endre Diákkör műsorai kombinálva a Magyar Kultúra üzletében kapható magyar folyóiratokkal, tanulmányaik végére nemcsak hogy a cseh kultúrával nem ismerkedtek meg, de öt év után még a cseh nyelv is komoly kihívás volt számukra. Nyelvismeret hiányában persze nehéz is lenne beülni egy színházi előadásra, pedig még ingyes is van. A DAMU-nak (Színművészeti Akadémia) pl. frenetikus jó előadásai vannak, ráadásul messzire sem kell menni, hisz az óvárosban leledzenek.
ReplyDelete