Ugrás a fő tartalomra

Mit csinál(hat) egy magyar fiatal Prágában?

Elsős egyetemista vagyok. Fél évvel ezelőtt, ősszel kerültem Kassáról Prágába. Nem voltak itt előtte ismerőseim, akikkel beszélgethettem volna a városról. 

Ezáltal szinte semmilyen információval nem rendelkeztem, és ebből kifolyólag nem voltak különösebb elvárásaim sem. Annyit tudtam, hogy létezik az Ady Endre Diákkör, de semmi egyéb részletet. A nyár folyamán véletlenül a tudomásomra jutott, hogy vannak magyar szentmisék és magyar cserkészgyűlések is a cseh fővárosban, de ezekről szintúgy nem tudtam semmi közelebbit.

Ez az időszak azonban nem tartott sokáig. Kíváncsiságomnak és aktivitásomnak köszönhetően elég gyorsan bekerültem a prágai magyar diákok körébe, és itt egyre több információhoz jutottam. Mostanra elmondhatom magamról, hogy jól ki tudom tölteni a szabadidőmet magyar szervezésű, vonatkozású programokkal.

Ahogy említettem tehát, elsősorban az Ady Endre Diákkör (AED) az a szervezet, ahol – véleményem szerint – minden prágai magyar diáknak ott a helye. Aktívan segítve a munkát, vagy csak résztvevőként a rendezvényeken – de mindenképp kihagyhatatlan. 

A Diákhálózat prágai tagszervezete főleg a felvidékről származó diákokat tömöríti, de ez nem szabály. A rendszeresen szervezett vetélkedőkön, sportversenyeken, előadásokon, sörözéseken és bulikon összeverődik az itt élő magyar fiatalok legjava. Új barátokat szerezni, találkozni a régi haverokkal, bulizni, beszélgetni. Mindezekre és még sok másra kínál lehetőséget az AED a rendezvényein. Még nagyobb élmény, ha sikerül egymásra találnunk a különböző diákcsereprogramok keretein belül itt tanuló többi magyar diákkal. Nem csoda, hogy ezekután itt-ott csak úgy összehozunk egy 20 fős közös vacsorát egyik napról a másikra, vagy esetleg egy házibulit is röpke 4 óra alatt. Aktívan, „staffosként” pedig mindez csak erősödik. Még gyakrabban találkozunk, így még szorosabb barátságok jönnek létre. Persze ez egy kis plusz munkával is jár, de ez is jó hangulatban telik, és igazából mi magunk sem munkaként tekintünk rá. Egyszerűen van, aki ezt szereti csinálni. Már 60 éve, mindig vannak ilyen emberek. Bizony, idén tavasszal lesz 60 éves az AED.

Persze nem a diákkör az egyetlen lehetőség, ahol az itt élő magyar ifjúság találkozhat. 1975-től kisebb-nagyobb megszakításokkal működik a Nyitnikék néptánccsoport, amely a hagyományokkal, néptánccal foglalkozó fiatalokat foglalja magába. Otthon közel 10 évet táncoltam gyermeknéptánc-csoportban, így tudtam, hogy ott a helyem.

Véletlenül csöppentél bele valamikor egy táncházba és megtetszett, vagy esetleg soha nem táncoltál, de mégis érdekel? Nem vagy egyedül. Pontosan ezért működik a Nyitnikék 10 alkalomból álló, kezdőknek szóló tanfolyama, ahol hetente találkozunk, hogy fejlesszük tánctudásunkat, miközben egy nagyon jó társaságban mulatunk. Mostanság a vajdaszentiványi táncok alapjait igyekszünk elsajátítani.

 

 Egy nyári véletlen találkozásnak köszönhetően tudtam meg, hogy vannak Prágában magyar cserkészek. Magam is az lévén ennek nagyon megörültem. Egy cserkészőrs működik itt, heti rendszerességgel tartjuk a Mosómedve-őrs gyűléseit a 7-10 éves gyerekek számára. A cserkészet célja, hogy egészséges testi, szellemi és jellembeli életfelfogást alakítson ki már gyerekkorban keresztény-erkölcsi alapon. A jellemnevelésen kívül célja még a magyar öntudat fejlesztése, a természet megismerése és a természet iránti tisztelet kialakítása. A cserkészet az Isten, haza, nemzet és embertársaink szeretetére nevel. Az őrssel négyen foglalkozunk. 

 Néhány hete indult el a prágai magyar lelkészség keretein belül egy ifjúsági csoport. Ez a közösség heti rendszerességgel gyűlik össze a Prágai Magyar Lelkészség plébániájának épületében. Olyan fiatalok csoportja ez, akikben felmerült az igény a lelki élet ápolása iránt is. Nagyon barátságos hangulatban beszélgetünk különböző tanulságos témákról, vagy csak megnézünk egy filmet és annak a mondanivalóját elemezzük. Természetesen nem maradhat ki a szórakozás sem, így minden alkalommal játszunk is csapatépítő vagy épp elgondolkodtató játékokat.

 

Ezen felül további nagyon jó rendezvényeket kínál folyamatosan a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége, a prágai Magyar Intézet, valamint az Iglice Egylet is – bár ezen szervezeteknek nem kifejezetten csak a magyar fiatalság a célközönsége, de a színvonalas programkínálatból egy egyetemista is kedvére tud válogatni.  

 

 

Programból tehát nincs hiány. Egy Prágában élő magyar fiatalnak nincs oka unalomra, ezt bizonyíthatom.

 

A bejegyzést írta: Bazár György

Szerkesztette: Demján Izabella

Megjegyzések

  1. Szép és kellemes dolog tartani a kapcsolatot a többi magyarral, de ha az ember korlátozott időt (mondjuk az egyetemi tanulmányok 5 évét) tölt el egy idegen fővárosban, sokkal hasznosabb az idegen ország kultúráját megismerni, mint bezárkózni a sajátunkba. Saját prágai tapasztalatból tudom, hogy azok a magyar ismerőseim, akik elsőben összeköltöztek magyar szobatárssal, a baráti körük javarészt a többi magyarból állt, a kultúrát pedig az Ady Endre Diákkör műsorai kombinálva a Magyar Kultúra üzletében kapható magyar folyóiratokkal, tanulmányaik végére nemcsak hogy a cseh kultúrával nem ismerkedtek meg, de öt év után még a cseh nyelv is komoly kihívás volt számukra. Nyelvismeret hiányában persze nehéz is lenne beülni egy színházi előadásra, pedig még ingyes is van. A DAMU-nak (Színművészeti Akadémia) pl. frenetikus jó előadásai vannak, ráadásul messzire sem kell menni, hisz az óvárosban leledzenek.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanév…