Ugrás a fő tartalomra

Zeng a harang hívó szóval

      Ostraván kevés alkalma nyílik a magyar közösségnek, hogy saját anyanyelvén vehessen részt a vasárnapi szentmisén. Sajnos kisebbségünk tényleg kis létszámú, így a magyar miséket csak ritkán élvezhetjük ki. Pontosabban évi 2-3 alkalommal. Ezek az alkalmak nagyon értékesek és fontosak számunkra, így nagy becsben tartjuk őket.
     Az elmúlt években a felvidéki Fél község plébánosa, Zsidó János esperesatya utazott el hozzánk megtartani a szentmise ünnepét. Sajnos egészségügyi gondok miatt az utazás jelen esetben nem volt lehetséges, így 2016. október 2-ára felkértük Balga Zoltán atyát. Zoltán atya 2016 júliusától tevékenykedik Prágában főleg a magyar katolikus közösségek számára, mint missziós lelkipásztor. Feladatai között szerepel a prágai és környékbeli magyarok rendszeres hitéletének fellendítése és oktatása. Emellett nagyon szívesen elvállalta a brünni és ostravai magyar híveket is, melynek kimondottan örülünk.

Balga Zoltán atya az ostravai Szent Vencel templomban

     Most volt az első alkalom, hogy a felvidéki Ipolyság környékéről származó Zoltán atya ellátogatott hozzánk Ostravára. Október másodikán délelőtt fél tizenkettőkör szentmisét mutatott be nekünk a Szent Vencel plébániatemplomban, mely a magyar klub közvetlen szomszédságában található. Prédikációjában kiemelte a mustármag történetét. ,, Törekedjünk arra, hogy legalább annyi hitünk legyen, mint egy mustármagban. Legalább egy mustármagnyi. Nem kell túlozni, de tiszta szívből legyen meg az a kis hitünk.,, Nagyon jó tanácsokkal és lelki feltöltődéssel hagyhattuk el a templom falait ezekután a felemelő szavak után. Bátorította közösségünket és igyekezett erőt adni a további küzdéshez. Soha ne adjuk fel kisebbségünket, magyarok vagyunk, maradjunk meg magyarnak. Mert Ostraván is kellenek magyarok, harcoljunk identitásunkért.

    A szentmise után egy kellemes ebédre invitáltuk őt s a templomban összegyűlt valamennyi tagunkat. Jó volt látni, hogy szép számban összegyűltünk és együtt imádkoztunk. Az ebéd ismét drága szakácsnőnk, Bors-Fiszli Editke keze munkája volt, aki aznap már reggel hajnali öttől a klub kis konyhájában serénykedett, hogy egy mennyei ebéddel fogadhassa a vendégeket a szentmisét követően. Panaszszóra most sem volt példa! A közös imádság után mindenki befalta azt a sok finomságot az asztalokról. És amikor már mindenki azt hihette, hogy tele van, akkor előkerültek a sütemények. De ez már csak hab a tortán!
Zoltán atya és az ostravai Csalogányok
Ebéd a klubban
A sok finom sütemény

    Nagyon köszönjük Zoltán atyának, hogy eljött hozzánk és egy gyönyörű szentmisét mutatott be nekünk. János atyának pedig kívánunk jobbulást, sok erőt, egészséget és kitartást. Várjuk a következő találkozást. Isten áldását!

További képeket a szentmiséről a facebook oldalunkon lehet megtekinteni: Ostravai magyarok

A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Már a huszadik!

Miért is van hatalmas jelentősége a minden évben megrendezésre kerülő művelődési táboroknak? Mit is jelentenek ezek a táborok számunkra itt élő magyaroknak Csehországban? Mi a táborok vonzereje? Miért is számoljuk a napokat és várjuk a következő évit?

Mindenkinek mást jelentenek, mint ahogy mindannyian másak vagyunk. Van, akinek az újra találkozás örömét, új baráti kapcsolatok kialakulását, szórakozást és mulatást magyar nyelven és a magyar zenére, van, akinek a magyar kultúrát, a művelődést, a tudásszomj csillapítását, de vannak olyanok is, akik a hétvégét egyszerűen csak a kellemes kikapcsolódásnak veszik a szép és kellemes környezetben, ahol természetesen nem hiányozhat a magyar szó. A fenn említett kérdésekre a válaszokat a táborlakókkal készített helyszíni interjúk adják meg. De mielőtt részletezném az összegyűjtött véleményeket, szeretnék először is visszatérni a kezdetekhez. Hogyan is kezdődött?
Becske Katalin, (Prága), a táborok ötletgazdája

1996-2000 között voltam a CSMMSZ szerv…