Skip to main content

Zeng a harang hívó szóval

      Ostraván kevés alkalma nyílik a magyar közösségnek, hogy saját anyanyelvén vehessen részt a vasárnapi szentmisén. Sajnos kisebbségünk tényleg kis létszámú, így a magyar miséket csak ritkán élvezhetjük ki. Pontosabban évi 2-3 alkalommal. Ezek az alkalmak nagyon értékesek és fontosak számunkra, így nagy becsben tartjuk őket.
     Az elmúlt években a felvidéki Fél község plébánosa, Zsidó János esperesatya utazott el hozzánk megtartani a szentmise ünnepét. Sajnos egészségügyi gondok miatt az utazás jelen esetben nem volt lehetséges, így 2016. október 2-ára felkértük Balga Zoltán atyát. Zoltán atya 2016 júliusától tevékenykedik Prágában főleg a magyar katolikus közösségek számára, mint missziós lelkipásztor. Feladatai között szerepel a prágai és környékbeli magyarok rendszeres hitéletének fellendítése és oktatása. Emellett nagyon szívesen elvállalta a brünni és ostravai magyar híveket is, melynek kimondottan örülünk.

Balga Zoltán atya az ostravai Szent Vencel templomban

     Most volt az első alkalom, hogy a felvidéki Ipolyság környékéről származó Zoltán atya ellátogatott hozzánk Ostravára. Október másodikán délelőtt fél tizenkettőkör szentmisét mutatott be nekünk a Szent Vencel plébániatemplomban, mely a magyar klub közvetlen szomszédságában található. Prédikációjában kiemelte a mustármag történetét. ,, Törekedjünk arra, hogy legalább annyi hitünk legyen, mint egy mustármagban. Legalább egy mustármagnyi. Nem kell túlozni, de tiszta szívből legyen meg az a kis hitünk.,, Nagyon jó tanácsokkal és lelki feltöltődéssel hagyhattuk el a templom falait ezekután a felemelő szavak után. Bátorította közösségünket és igyekezett erőt adni a további küzdéshez. Soha ne adjuk fel kisebbségünket, magyarok vagyunk, maradjunk meg magyarnak. Mert Ostraván is kellenek magyarok, harcoljunk identitásunkért.

    A szentmise után egy kellemes ebédre invitáltuk őt s a templomban összegyűlt valamennyi tagunkat. Jó volt látni, hogy szép számban összegyűltünk és együtt imádkoztunk. Az ebéd ismét drága szakácsnőnk, Bors-Fiszli Editke keze munkája volt, aki aznap már reggel hajnali öttől a klub kis konyhájában serénykedett, hogy egy mennyei ebéddel fogadhassa a vendégeket a szentmisét követően. Panaszszóra most sem volt példa! A közös imádság után mindenki befalta azt a sok finomságot az asztalokról. És amikor már mindenki azt hihette, hogy tele van, akkor előkerültek a sütemények. De ez már csak hab a tortán!
Zoltán atya és az ostravai Csalogányok
Ebéd a klubban
A sok finom sütemény

    Nagyon köszönjük Zoltán atyának, hogy eljött hozzánk és egy gyönyörű szentmisét mutatott be nekünk. János atyának pedig kívánunk jobbulást, sok erőt, egészséget és kitartást. Várjuk a következő találkozást. Isten áldását!

További képeket a szentmiséről a facebook oldalunkon lehet megtekinteni: Ostravai magyarok

A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina

Comments

Popular posts from this blog

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar
A Karlovy Vary-i Magyar Alapszervezet megalakulása, avagy a Magyar Specialitások boltjától a magyar klubig Szeptember végén volt szerencsém közel a német határnál meglátogatni e festői szépségű és világhírű nyugat-csehországi várost. Felkeltette érdeklődésemet, hogy számomra meglepő módon itt is élnek magyarok. Két csodálatos napot töltöttem a városban Turay Erzsébet elnök asszony és Kalinová Valika társaságában. Ott létem alatt a beszélgetések és a városban tett séták során betekintést nyerhettem a helyi magyar szervezet életébe. Az ott tartózkodásom célja az volt, hogy egy interjú keretében bemutassam a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének legfiatalabb magyar tagszervezetét, amely ez év elején alakult meg. Karlovy Vary központja János: Hogyan indult a helyi magyar szervezet alakulása? Erzsébet: Lényegében, amikor ideköltöztünk a csehországi Karlovy Vary-ba, akkor az volt a fő gondunk, hogyan újra kezdeni. Úgy döntöttünk, hogy nyitunk egy boltot