Ugrás a fő tartalomra

Zeng a harang hívó szóval

      Ostraván kevés alkalma nyílik a magyar közösségnek, hogy saját anyanyelvén vehessen részt a vasárnapi szentmisén. Sajnos kisebbségünk tényleg kis létszámú, így a magyar miséket csak ritkán élvezhetjük ki. Pontosabban évi 2-3 alkalommal. Ezek az alkalmak nagyon értékesek és fontosak számunkra, így nagy becsben tartjuk őket.
     Az elmúlt években a felvidéki Fél község plébánosa, Zsidó János esperesatya utazott el hozzánk megtartani a szentmise ünnepét. Sajnos egészségügyi gondok miatt az utazás jelen esetben nem volt lehetséges, így 2016. október 2-ára felkértük Balga Zoltán atyát. Zoltán atya 2016 júliusától tevékenykedik Prágában főleg a magyar katolikus közösségek számára, mint missziós lelkipásztor. Feladatai között szerepel a prágai és környékbeli magyarok rendszeres hitéletének fellendítése és oktatása. Emellett nagyon szívesen elvállalta a brünni és ostravai magyar híveket is, melynek kimondottan örülünk.

Balga Zoltán atya az ostravai Szent Vencel templomban

     Most volt az első alkalom, hogy a felvidéki Ipolyság környékéről származó Zoltán atya ellátogatott hozzánk Ostravára. Október másodikán délelőtt fél tizenkettőkör szentmisét mutatott be nekünk a Szent Vencel plébániatemplomban, mely a magyar klub közvetlen szomszédságában található. Prédikációjában kiemelte a mustármag történetét. ,, Törekedjünk arra, hogy legalább annyi hitünk legyen, mint egy mustármagban. Legalább egy mustármagnyi. Nem kell túlozni, de tiszta szívből legyen meg az a kis hitünk.,, Nagyon jó tanácsokkal és lelki feltöltődéssel hagyhattuk el a templom falait ezekután a felemelő szavak után. Bátorította közösségünket és igyekezett erőt adni a további küzdéshez. Soha ne adjuk fel kisebbségünket, magyarok vagyunk, maradjunk meg magyarnak. Mert Ostraván is kellenek magyarok, harcoljunk identitásunkért.

    A szentmise után egy kellemes ebédre invitáltuk őt s a templomban összegyűlt valamennyi tagunkat. Jó volt látni, hogy szép számban összegyűltünk és együtt imádkoztunk. Az ebéd ismét drága szakácsnőnk, Bors-Fiszli Editke keze munkája volt, aki aznap már reggel hajnali öttől a klub kis konyhájában serénykedett, hogy egy mennyei ebéddel fogadhassa a vendégeket a szentmisét követően. Panaszszóra most sem volt példa! A közös imádság után mindenki befalta azt a sok finomságot az asztalokról. És amikor már mindenki azt hihette, hogy tele van, akkor előkerültek a sütemények. De ez már csak hab a tortán!
Zoltán atya és az ostravai Csalogányok
Ebéd a klubban
A sok finom sütemény

    Nagyon köszönjük Zoltán atyának, hogy eljött hozzánk és egy gyönyörű szentmisét mutatott be nekünk. János atyának pedig kívánunk jobbulást, sok erőt, egészséget és kitartást. Várjuk a következő találkozást. Isten áldását!

További képeket a szentmiséről a facebook oldalunkon lehet megtekinteni: Ostravai magyarok

A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanév…