Ugrás a fő tartalomra

Őszi túra a Beszkidekben




     Vasárnap. Szürke reggel. De nemcsak én vagyok álmos, az ablakon kinézve az idő is csipásan, hunyorogva mutatja arcát. Rövid ébredező szertartások és reggeli után öltözködés ("Ez vajon elég meleg lesz? Vagy talán túl meleg? Vízhatlan is legyen..."), a hátizsákban lévő felesleges súlyok kipakolása (szempillaspirálra, papucsra meg színes ceruzákra talán tényleg nem lesz szükség), és indulás.
Beszkidek, jövünk!

    Reggel a vonatállomáson találkozott a kis 4 fős csapatunk. A jól ismert (és bevallottan néha honvágykeltően hiányolt) vonatkerék-csikorgás után fel is szálltunk rá, és közel egy órát utaztunk - a kiindulási pontunkhoz. És hipp-hopp: el is kezdtük túránkat a gyönyörű Beszkidekben. Kisvártatva előkerült a legfiatalosabb csapattagunk, Marika által egy kis lélekerősítő is a táska mélyéről, s a pulcsiból egyből kevesebb rétegre volt szükség.





     Pár kilométer után megtaláltuk helyünket egy kis kedves vendéglőben. Először persze a játszóteret vettük birtokunkba (igen, nem félreértés), s annak ellenére, hogy nem feltétlenül a mi méreteinkre voltak szabva az eszközök, arra jutottunk, hogy bizony mi is rendkívül jól ki tudjuk használni a játékok adta örömöket. Majd kimerült vándorok módjára csak sikerült leerőltetnie magába kinek-kinek egy korsó sört vagy kávét, hogy aztán újult erővel nekiveselkedjünk túránk legmeredekebb szakaszának.






Itt aztán jöhettek sorjában a Timothy Green képek:



 
   




  Egy hosszabb szakasz végeztével úgy döntöttünk, hogy a hegytetőn található hüttében ebédelünk, ahol a szabadtéren gyerekek és kutyák közlekedtek a zöldben hason csúszva. Gyönyörű táj, pihenő emberek, napsütés, finom ebéd – ugye most már (ha netán eddig valamiért nem) igazán irigylésre méltóak voltunk?

     




 
 Némi pihenő után irány – immár lefelé. Mint ahogyan a túrákon az lenni szokott, ezt a szakaszt gyorsan megtettük, s mivel volt még bőven időnk a vonat indulásáig, így gondoltuk, fagyizunk egyet. Már aki eszik szeptember 25-én fagyit. Kiki a süti mellett döntött inkább azzal érvelve, hogy ősszel nem lehet ezt a hideg édességet fogyasztani. Három nappal korábban még szóba jöhetett volna, de így, hogy túl vagyunk az őszi napfordulón... semmi esély.

   
 Aztán a hazafelé tartó vonatúton Kiki nevetőgörcse át-átragadt ránk is, hogy így a végére a rekeszizmok is meg legyenek dolgoztatva.
   Magamból kiindulva merem azt gondolni, hogy a többieknek sem volt gondjuk az alvással. Úgy búcsúztunk el egymástól, hogy szervezünk még ilyen alkalmat. Amihez természetesen lehet csatlakozni bárkinek, aki kedvet kap egy jó sétához a természetben egy színes társasággal körítve.


A bejegyzést készítette: Demján Izabella

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ.
Editke:A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar ízeket fogjuk bemutatni az …

Sárkánykaland

Tavaly előtt, még 2015-ben tettek szert az ostravai magyarok egy nyaralás keretén belül egy új ismertségre, a nyírbátori Rácz Mihályra, aki a Kakukk Étterem és Panzió tulajdonosa. De, hogy ez még ne legyen elég, ő az alapítója a Népi Ízőrző Lovagrendnek is, ami- ahogy a nevéből már észlelhető- a népi konyha világát szeretné feleleveníteni, újragondolni és terjeszteni modern világunk különböző pontjaira. Eme fő cél érdekében nem csak a régió, de külföldi magyarlakta területek egyes tagjait is bevont a Lovagrend népszerűsítésébe. De mielőtt ide kitérnék, el kell hogy mondjam, hogy az elején csak egy jópofa főzőestről volt szó nálunk, Ostraván, ahol a Nagymester segítőivel karöltve meglátogatott minket és részt vett a Receptek a Magyar konyhából főzőrendezvényünkön, mint vendégszakács. Ennek a jólmenő barátságnak a folytatása lett, amikor Misi bátyánk elhatározta, hogy mifelénk is terjeszteni kell a népi ízeket. Ennek érdekében 2016 nyarán meghívott egy kisebb csapatot Nyírbátorba a Szá…

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanév…