Ugrás a fő tartalomra

Olmütz magyar múltja



   Október 6-án Olomoucon (Olmützben) jártam a CsMMSz helyi alapszervezetének klubtalálkozója alkalmából. Az összejövetelen megemlékezés keretén belül előadást tartottam az aradi vértanúkról emléknapjuk és Batthyánynak a városhoz kötődő különös kapcsolódása alkalmából, illetve szó volt az '56-os forradalomról is.
   Ezt a beszámolót viszont a város magyar vonatkozásainak szentelem – mert bizony van minek.
   Még a gyűlés előtt kedves idegenvezetőm (az alapszervezeti elnök, Nagy Sándor) irányításával körbejártuk a város egy részét, amit másnap délelőtt folytattunk. Még a szitáló eső sem szegte kedvünket.
   Olomouc – archaikus magyar neve Alamóc  – a Morva folyó mentén fekszik. Olmütz néven egészen a második világháborúig németek által lakott város volt. Ma jellegzetes műemléke az érseki székesegyház, a Szent Vencel dóm. Itt nyugszik III. Vencel cseh és magyar király, akit 1306-ban Olmützben gyilkoltak meg. Valamint ebben a dómban kiáltotta ki a cseh és morva nemesség egy része Hunyadi Mátyást királyukká 1469-ben, miután Morvaországot is elfoglalta. 1479-ben a cseh és a lengyel királyokkal egyetemben (Mátyás, Ulászló és Kázmér) megerősítették az 1478-ban kötött békét az olmützi szerződéssel. A cseh és a magyar uralkodó egyezségét a tevékenységi régiók felosztásáról külön kötötték meg. Ezt a cseh kétfarkú fehér oroszlánt, illetve a Hunyadiak és Magyarország címerét kombináló emléktábla örökíti meg, amely ma is látható a Morva Színház falán.
Az olmützi szerződés emléktáblája

   Városi sétánk közben továbbhaladva megnéztük a – aznap számunkra, magyarok számára különösen aktuális jelentőségű – bírósági épületet, melyben az első magyar miniszterelnökünk, gróf Batthyány Lajos raboskodott az 1848-as forradalom következményeként.
Az olomouci bíróság épülete napjainkban
Az osztrák katonai rendőrség 1849. január 8-án tartóztatta le, majd a közeledő magyar seregek elől Pozsonyba, később Olmützbe vitték, ahol a helyi törvényszék ítélte kötél általi halálra. Esetében a bíróság még a Bécsben hozott szabályt is megsértette, hiszen a felelősségre vonás csak az 1848. október 3., tehát az Országgyűlés feloszlatása után elkövetett cselekményekre vonatkozhatott volna, Batthyány viszont ekkor már lemondott tisztségéről. A vádat és a védelmet is ellátó hadbíró alaposan megindokolt kegyelmi kérvénye Haynau elé került, aki október 5-én megerősítette az ítéletet. A kivégzést (a tizenhárom aradi vértanúval együtt) október 6-ára, a bécsi forradalom és Latour halálának évfordulójára időzítették. Batthyány előző éjjel a hozzá becsempészett tőrrel nyakon szúrta magát, és bár életét megmentették, nem lehetett felakasztani. A helyi parancsnok saját hatáskörben "porra és golyóra" változtatta az ítéletet, ami miatt később Haynau idegrohamot kapott. A gróf nem engedte, hogy bekössék a szemét, és maga vezényelt tüzet a katonáknak, utolsó szavai három nyelven hangzottak el: "Allez Jäger, éljen a haza". Holttestét a ferenciek kriptájába temették, innen 1870-ben vitték országos gyászpompával a Kerepesi úti temető mauzóleumába. Kivégzésének helyén áll a Batthyány-örökmécses, amely a szabadság jelképévé vált.
Bolyai János emléktáblája
            


 Jó pár utcával és kanyarral odébb pedig már az egyik leghíresebb magyar matematikusunk, a "geometria Kopernikusza", Bolyai János emléktáblájába botlunk. És hogy ő hogyan került Olmützbe? Katonatisztként fordult meg a városban. 1832-ben Lembergből Olmützbe helyezték, de út közben szolgálati balesetet szenvedett, aminek következtében agyrázkódással ápolták. Az emléktáblát az olmützi magyarok közössége avatta fel az egykori kaszárnya falán 2004-ben cseh és magyar katonai kezdeményezésre.






   Másnap délelőtt utunk Olmütztől körülbelül a 40 km-re található Mírovba vezetett, ahol gróf Esterházy János emléktáblája áll az egykori rabtemetőben, Csehország legjelentősebb magyar mártír politikusa volt. Esterházy János az 1930-40-es években a szlovákiai magyarok megmaradásáért és jogaiért küzdött. A második világháború alatt a szlovák parlamentben harmadmagával, de egyetlen magyar képviselőként nem szavazta meg az akkori fasiszta szlovák állam törvényhozásában a zsidók deportálását elrendelő törvénytervezetet. Ez számára a politikai öngyilkossággal lett volna egyenlő. 
A mírovi várbörtön távoli látképe
A II. világháború után letartóztatták, majd a csehszlovák hatóságok átadták a szovjet titkosszolgálatnak. 10 év kényszermunkára Gulag-táborba küldték. A szlovák Nemzeti Bíróság 1947-ben halálra ítélte, a vád szerint a fasizmussal való együttműködésért. Később elnöki kegyelemben részesült, és életfogytiglani börtönbüntetést kapott. Lett volna alkalma megszökni, de nem élt a lehetőséggel, mondván, hogy ő nem bűnös, nincs miért menekülnie. Az 1955-ös általános amnesztia során a büntetését 25 évre csökkentették. A súlyosan beteg Esterházy a mírovi várbörtönben halt meg 1957. március 8-án. A börtönparancsnok nem adta ki hamvait a családnak. Mivel 2007 őszéig nem volt köztudott, hol van eltemetve, a csehországi magyarok 1998-ban jelképes síremléket állítottak neki a helyi rabtemetőben. 
Gróf Esterházy János emléktáblája a mírovi rabtemetőben
Cseh történészek kiderítették, hogy Esterházy János urnája a prágai Motol nevű köztemető tömegsírjában található. A motoli emlékműre 2011 őszén, születésének 110. évfordulóján került fel Esterházy János neve. Esterházyt eddig sem Szlovákia, sem Csehország nem volt hajlandó rehabilitálni, így a néhai politikust papíron továbbra is háborús bűnösként tartják nyilván.
   Végezetül pedig történelmi sétánk során visszatérünk Olmütz központjába, és bár nem köthető a magyarsághoz, de mindenképp említésre méltó a Főtéren található Szentháromság-oszlop.
Az UNESCO Világörökséget hirdető tábla
 


Azon kívül, hogy csodaszép, 2000-ben felvételt nyert az UNESCO Világörökségi Listára. A 35 méter magas alkotás egy barokk stílusú szoborcsoportból áll össze, ami 1716 és 1754 között épült az Úr dicsőségére és a hála kifejezésére, hogy véget ért a pestis Morvaországban. 

A Szentháromság-oszlop Olomoucon




Az oszlopot a Szentháromságot ábrázoló aranyozott réz-szoborcsoport dominálja.  A szoboralkotást 18 szent és 12 lámpást hordozó alakjának szobra valamint 6 apostol félalakos domborművének együttese alkotja. A Szűz Mária Mennybemenetelének szoborcsoportja az oszlop központi helyét foglalja el. A szemfülesek még egy aranyozott puskagolyót is felfedezhetnek a műemléken. Az oszlopon belül egy kis kápolna található.
           
         





   Az ilyen megállók, visszaemlékezések, utak nélkül talán nem is tudnánk, hogy Csehország valójában mennyire magyar. És hogy tényleg mindenhol ott vagyunk a világban.


A bejegyzést készítette: Demján Izabella

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Már a huszadik!

Miért is van hatalmas jelentősége a minden évben megrendezésre kerülő művelődési táboroknak? Mit is jelentenek ezek a táborok számunkra itt élő magyaroknak Csehországban? Mi a táborok vonzereje? Miért is számoljuk a napokat és várjuk a következő évit?

Mindenkinek mást jelentenek, mint ahogy mindannyian másak vagyunk. Van, akinek az újra találkozás örömét, új baráti kapcsolatok kialakulását, szórakozást és mulatást magyar nyelven és a magyar zenére, van, akinek a magyar kultúrát, a művelődést, a tudásszomj csillapítását, de vannak olyanok is, akik a hétvégét egyszerűen csak a kellemes kikapcsolódásnak veszik a szép és kellemes környezetben, ahol természetesen nem hiányozhat a magyar szó. A fenn említett kérdésekre a válaszokat a táborlakókkal készített helyszíni interjúk adják meg. De mielőtt részletezném az összegyűjtött véleményeket, szeretnék először is visszatérni a kezdetekhez. Hogyan is kezdődött?
Becske Katalin, (Prága), a táborok ötletgazdája

1996-2000 között voltam a CSMMSZ szerv…