Ugrás a fő tartalomra

Olmütz magyar múltja



   Október 6-án Olomoucon (Olmützben) jártam a CsMMSz helyi alapszervezetének klubtalálkozója alkalmából. Az összejövetelen megemlékezés keretén belül előadást tartottam az aradi vértanúkról emléknapjuk és Batthyánynak a városhoz kötődő különös kapcsolódása alkalmából, illetve szó volt az '56-os forradalomról is.
   Ezt a beszámolót viszont a város magyar vonatkozásainak szentelem – mert bizony van minek.
   Még a gyűlés előtt kedves idegenvezetőm (az alapszervezeti elnök, Nagy Sándor) irányításával körbejártuk a város egy részét, amit másnap délelőtt folytattunk. Még a szitáló eső sem szegte kedvünket.
   Olomouc – archaikus magyar neve Alamóc  – a Morva folyó mentén fekszik. Olmütz néven egészen a második világháborúig németek által lakott város volt. Ma jellegzetes műemléke az érseki székesegyház, a Szent Vencel dóm. Itt nyugszik III. Vencel cseh és magyar király, akit 1306-ban Olmützben gyilkoltak meg. Valamint ebben a dómban kiáltotta ki a cseh és morva nemesség egy része Hunyadi Mátyást királyukká 1469-ben, miután Morvaországot is elfoglalta. 1479-ben a cseh és a lengyel királyokkal egyetemben (Mátyás, Ulászló és Kázmér) megerősítették az 1478-ban kötött békét az olmützi szerződéssel. A cseh és a magyar uralkodó egyezségét a tevékenységi régiók felosztásáról külön kötötték meg. Ezt a cseh kétfarkú fehér oroszlánt, illetve a Hunyadiak és Magyarország címerét kombináló emléktábla örökíti meg, amely ma is látható a Morva Színház falán.
Az olmützi szerződés emléktáblája

   Városi sétánk közben továbbhaladva megnéztük a – aznap számunkra, magyarok számára különösen aktuális jelentőségű – bírósági épületet, melyben az első magyar miniszterelnökünk, gróf Batthyány Lajos raboskodott az 1848-as forradalom következményeként.
Az olomouci bíróság épülete napjainkban
Az osztrák katonai rendőrség 1849. január 8-án tartóztatta le, majd a közeledő magyar seregek elől Pozsonyba, később Olmützbe vitték, ahol a helyi törvényszék ítélte kötél általi halálra. Esetében a bíróság még a Bécsben hozott szabályt is megsértette, hiszen a felelősségre vonás csak az 1848. október 3., tehát az Országgyűlés feloszlatása után elkövetett cselekményekre vonatkozhatott volna, Batthyány viszont ekkor már lemondott tisztségéről. A vádat és a védelmet is ellátó hadbíró alaposan megindokolt kegyelmi kérvénye Haynau elé került, aki október 5-én megerősítette az ítéletet. A kivégzést (a tizenhárom aradi vértanúval együtt) október 6-ára, a bécsi forradalom és Latour halálának évfordulójára időzítették. Batthyány előző éjjel a hozzá becsempészett tőrrel nyakon szúrta magát, és bár életét megmentették, nem lehetett felakasztani. A helyi parancsnok saját hatáskörben "porra és golyóra" változtatta az ítéletet, ami miatt később Haynau idegrohamot kapott. A gróf nem engedte, hogy bekössék a szemét, és maga vezényelt tüzet a katonáknak, utolsó szavai három nyelven hangzottak el: "Allez Jäger, éljen a haza". Holttestét a ferenciek kriptájába temették, innen 1870-ben vitték országos gyászpompával a Kerepesi úti temető mauzóleumába. Kivégzésének helyén áll a Batthyány-örökmécses, amely a szabadság jelképévé vált.
Bolyai János emléktáblája
            


 Jó pár utcával és kanyarral odébb pedig már az egyik leghíresebb magyar matematikusunk, a "geometria Kopernikusza", Bolyai János emléktáblájába botlunk. És hogy ő hogyan került Olmützbe? Katonatisztként fordult meg a városban. 1832-ben Lembergből Olmützbe helyezték, de út közben szolgálati balesetet szenvedett, aminek következtében agyrázkódással ápolták. Az emléktáblát az olmützi magyarok közössége avatta fel az egykori kaszárnya falán 2004-ben cseh és magyar katonai kezdeményezésre.






   Másnap délelőtt utunk Olmütztől körülbelül a 40 km-re található Mírovba vezetett, ahol gróf Esterházy János emléktáblája áll az egykori rabtemetőben, Csehország legjelentősebb magyar mártír politikusa volt. Esterházy János az 1930-40-es években a szlovákiai magyarok megmaradásáért és jogaiért küzdött. A második világháború alatt a szlovák parlamentben harmadmagával, de egyetlen magyar képviselőként nem szavazta meg az akkori fasiszta szlovák állam törvényhozásában a zsidók deportálását elrendelő törvénytervezetet. Ez számára a politikai öngyilkossággal lett volna egyenlő. 
A mírovi várbörtön távoli látképe
A II. világháború után letartóztatták, majd a csehszlovák hatóságok átadták a szovjet titkosszolgálatnak. 10 év kényszermunkára Gulag-táborba küldték. A szlovák Nemzeti Bíróság 1947-ben halálra ítélte, a vád szerint a fasizmussal való együttműködésért. Később elnöki kegyelemben részesült, és életfogytiglani börtönbüntetést kapott. Lett volna alkalma megszökni, de nem élt a lehetőséggel, mondván, hogy ő nem bűnös, nincs miért menekülnie. Az 1955-ös általános amnesztia során a büntetését 25 évre csökkentették. A súlyosan beteg Esterházy a mírovi várbörtönben halt meg 1957. március 8-án. A börtönparancsnok nem adta ki hamvait a családnak. Mivel 2007 őszéig nem volt köztudott, hol van eltemetve, a csehországi magyarok 1998-ban jelképes síremléket állítottak neki a helyi rabtemetőben. 
Gróf Esterházy János emléktáblája a mírovi rabtemetőben
Cseh történészek kiderítették, hogy Esterházy János urnája a prágai Motol nevű köztemető tömegsírjában található. A motoli emlékműre 2011 őszén, születésének 110. évfordulóján került fel Esterházy János neve. Esterházyt eddig sem Szlovákia, sem Csehország nem volt hajlandó rehabilitálni, így a néhai politikust papíron továbbra is háborús bűnösként tartják nyilván.
   Végezetül pedig történelmi sétánk során visszatérünk Olmütz központjába, és bár nem köthető a magyarsághoz, de mindenképp említésre méltó a Főtéren található Szentháromság-oszlop.
Az UNESCO Világörökséget hirdető tábla
 


Azon kívül, hogy csodaszép, 2000-ben felvételt nyert az UNESCO Világörökségi Listára. A 35 méter magas alkotás egy barokk stílusú szoborcsoportból áll össze, ami 1716 és 1754 között épült az Úr dicsőségére és a hála kifejezésére, hogy véget ért a pestis Morvaországban. 

A Szentháromság-oszlop Olomoucon




Az oszlopot a Szentháromságot ábrázoló aranyozott réz-szoborcsoport dominálja.  A szoboralkotást 18 szent és 12 lámpást hordozó alakjának szobra valamint 6 apostol félalakos domborművének együttese alkotja. A Szűz Mária Mennybemenetelének szoborcsoportja az oszlop központi helyét foglalja el. A szemfülesek még egy aranyozott puskagolyót is felfedezhetnek a műemléken. Az oszlopon belül egy kis kápolna található.
           
         





   Az ilyen megállók, visszaemlékezések, utak nélkül talán nem is tudnánk, hogy Csehország valójában mennyire magyar. És hogy tényleg mindenhol ott vagyunk a világban.


A bejegyzést készítette: Demján Izabella

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanév…