Ugrás a fő tartalomra

Már a 15.!


Hogy hogyan zajlott a 15. főzőeseményünk az ostravai magyar klubban?? Már megszokottan változatosan. Mondom ezt én, akinek a második ilyen alkalmon volt lehetősége részt vennie, de alapozom a kijelentést a korábban hallottakra. Alapozom – és igazolva látom.

Csak a tisztánlátás kedvéért: ezen eseményeknek a célja, hogy megismertesse az akár nem magyar emberekkel is a magyar hagyományos konyha ízeit egy közösségi élményen keresztül. És ezt már második éve rendezik.

Szombaton már reggel fél kilenctől (és azért csak ekkortól, mert én ekkorra értem be a klubba, de a többiek már ki tudja, mióta ott serénykedtek) elkezdődött a teljes gőzzel való készülődés a délutánra. 




Nem volt egyszerű ennek az alkalomnak a menüje, ám annál ínycsiklandóbb: az előétel a házi sonkába töltött kacsamájpüré, a leves a legényfogó leves (egyesek már ezektől jól laktak), a főétel csikós tokány, a desszert pedig túrós, mákos és káposztás (ebből készült édes és sós is) rétes volt. Azért ennek a végigkóstolásához kell áll teherbírás!





Bár Editkét idézve, ha nem készül elő még péntek délután erre a napra, akkor bizony nem győztük volna. Nem kevesebb, mint 40 főt vártunk vendégségbe.
 


János természetesen a küszöbön állt – vagy az asztal előtt térdelt, vagy a fazék felett magasodott – a kamerával a kezében, hogy megörökítse mind a főzés folyamatát, mint az Editke által ismertetett recepteket.




Érdekes volt látni, hogy két fő szálon haladunk párhuzamosan: míg Editke a főételt és a levest készíti el alkalmi kuktái segítségével, addig Magdi az előétel és a desszert kivitelezéséért volt a felelős.

Nagyon büszke voltam arra, hogy érdemben tudtam segíteni. Többek között az összes uborkapillangót én hajtogattam. Igaz, eleinte kicsit bénácskák voltak, de aztán egész jól belejöttem. Ezt megerősítette bennem Magdi csodálkozóan elismerő arckifejezése, mikor elkészültem, és indultam más tennivaló után nézni, ő pedig azt hitte, hogy feladtam. Erre először nem azt a választ várta, hogy már rég kész vagyok :) De már tudok egyebek mellett retek- és paradicsomvirágot is göngyölgetni.
Említettem én, hogy sürögtem-forogtam – vagy legalább félreálltam, hogy útban ne legyek.

Elképesztő volt látni, hogy számomra ipari mennyiségű étellel dolgoznak a főszakácsok. Ennyi csikós tokányt még nem láttam eddig egy helyen. Arról nem is beszélve, ahogy a rétestészta nyújtása zajlott. De ezt inkább képekben:

  
















Délutánra pedig az egész klubhelyiséget jól átjárta már az elkészült ételek sokféle illata (a kabátom még mindig párolt káposzta szagú), az előétel az asztalokon, csöngettek az első vendégek. Lassan megérkeztek mindannyian, és nekiláthattunk a... köszöntéseknek.




Mint ahogy az újabban lenni szokott, a három főmuskétás felvette az ízőrző lovagrendi viseletét, és ismertették a jelenlévőkkel a menüt Rákóczi Anna, országos elnök segítségével. Majd az első pálinka után tényleg nekiláthattak az előételnek.






Közben egy egész bűbájos gyereksereg verődött össze, akik élénkítették az estét – azáltal biztosan, hogy a szemek sarkából azért csak utánuk kellett néha-néha pillantani egy-egy kés, villa megmarkolása után.





A rendkívül finom leves és főétel után már csak az "alig" laktató rétesek maradtak hátra, a kávézás, és a jó hangulatú beszélgetés. Majd végül a lassú, jóllakott, álmatag hazatámolygás.



Így telt el a 15. főzőeseményünk. Aki nem hiszi, járjon utána  – a következő alkalommal.

Várjuk szeretettel az ostravai magyar klubba.


Az eseményről készült videó az alábbi linkre kattintva tekinthető meg:

A blogbejegyzést készítette: Demján Izabella





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanév…

Márciusi mulatságok 2018

Együtt mulattak a felvidéki magyar diákok Prágában
     A prágai Ady Endre Diákkör 2018 március 8-10. között rendezte meg a már tradícióvá vált háromnapos nagyszabású rendezvénysorozatát. A Márciusi Mulatságok egy 1990 óta minden évben megrendezésre kerülő háromnapos rendezvénysorozat, melynek célja, hogy a Magyarországon, Szlovákiában és Csehországban tanuló felvidéki magyar diákok találkozzanak, közösen szórakozzanak, ápolják a személyes baráti és szervezetek közti kapcsolatokat és együtt emlékezzenek meg nemzeti ünnepünk alkalmából. Évek óta rendszeres vendégei az eseménynek a szegedi, erdélyi és vajdasági diákszervezetek képviselői is, ezzel erősítve az egész Kárpát-medencén átnyúló együttműködést.      Az idei programsorozatot a csütörtök esti hagyományos sörözés indította a Klamovka étteremben. A sörözés és beszélgetés mellett minden résztvevőnek lehetősége nyílt moldvai és gyimesi tánclépéseket tanulni, amihez a Huzavona és a Folkpakk együttesek szolgáltatták a lábalávalót.       …

A prágai magyar Összhang

A prágai magyar Összhang
     Bizonyára tudja a kedves Olvasó, hogy a 80-as, 90-es  években, vagyis az internetet, alkalmazásokat és közösségi oldalakat megelőző „kőkorszakban“ egészen más volt a kommunikáció a csehországi magyar közösségben is, mint manapság. Mégis volt igény arra, hogy jobban megismerjék egymást a helyi magyarok, és minőségi időt töltsenek együtt, összhangban legyenek egymással. Az irodalom szeretete arra indította a prágai magyar klubok tagjait (vagyis az Ady Endre Diákkört és a CSMMSZ-t), hogy évente egyszer szavalóversenyt szervezzenek. Az érdeklődők száma folyamatosan növekedett, így 1998-ban a Taplra, Petőfi című „összmagyar“ szavalóverseny Prágában is tarthatott egy válogatót, melynek győztese, Pralovszky Béla végül a magyarországi középdöntőig jutott el. A 2000-es években változtak az igények, a résztvevők száma csökkent, ezért 2004-től inkább irodalombarátok és zenekedvelők találkozóját szervezik meg minden év áprilisában. Ekkortól datálódik az Összhang elnev…