Ugrás a fő tartalomra


Az éneklő lelkű Csalogányok


Ostravai Csalogányok az ostravai Katalin bál megnyítóján

Tolasz Szilvási Cecíliának (Cilike) hívnak és az Ostravai Csalogányok asszonykórus vezetője vagyok.

Jenei J: Mikor alakultatok meg? Hány tagból áll a kórus? Kérlek, mondj pár szót a Csalogányokról, a kezdetekről.

Cilike: Az asszonykórusunk 2008-ban alakult meg. Jó kedélyű, dalos ajkú asszonyokból áll. Hetente egyszer találkozunk és gyakorolunk, de fellépéseket megelőzően gyakrabban is összejövünk. Itt Ostraván minden kedden van klub délután, amikor rendszeresen összejövünk, és egy nagyon jó kis dalos csapat jött össze akkoriban és gondoltam, ha már ilyen jó a csapat és az éneklés, miért ne alakítsunk meg egy asszonykórust itt Csehország legszélén. Emlékszem, nagyon szép emlék az első dal, amit megtanultunk a lányokkal a „Szárnya szárnya szárnya a madárnak” c. dal volt. Hosszú ideig tartunk mire kialakult ez a kis énekkör, de mára az ostravai magyarok neve egybefort az Ostravai Csalogányokkal. Minden alkalommal, amikor hallanak rólunk egyből az ostravai lányok jutnak az emberek eszébe. A népdalcsokrainkkal nagyon szeretünk örömet szerezni a magyar lelkületi embereknek.  A fellépési létszám változó, valamikor tízen vagyunk, van, amikor csak öten. Repertoárunkban főleg a felvidéki magyar népdalok szerepelnek. Rendszeresen fellépünk nemzetiségi-, kisebbségi és folklór fesztiválokon és természetesen a csehországi magyar szervezeteink rendezvényein is. Az évente megrendezésre kerülő ostravai magyar bál a Csalogányok dalaival kerül megnyitásra, ami nagyon nagy megtiszteltetés számunkra. Felléptünk már nagyon sok helyen Csehországban, úgymint Karlovy Vary-ban, Brünnben, Prágában, Teplicében és még sorolhatnám tovább. Amatőrök vagyunk, de szívből és nagy szeretettel énekelünk és így szerzünk örömet másoknak és magunknak is továbbadva azt a gyönyörű örökséget, amit nagyszüleinktől kaptunk.



A Csalogányok kiegészülve a kis Eliskával

Jenei J: Kérlek, mondj pár szót a név eredetéről és a fellépő ruháitokról.

Cilike: Amikor megalakultunk, akkor még nem volt nevünk, nagyon sokat töprengtünk, hogy mi is legyen a nevünk, és végül az Ostravai csalogányok nevet választottuk magunknak. A fellépő ruháink jellegzetességei, hogy színvilágukban a magyar nemzeti zászlót idézik a piros, a fehér és a zöld színnel. A szoknyák zöld vagy fehér színűek. pirosak a mellények és mindezek kiegészülnek a hímzett köténykékkel és hímzett blúzokkal.

Jenei J: Mi volt az eddigi legnagyobb siker, amit elértetek eddig?

Cilike: Ezek közül a nemzetközi folklór fesztiválos fellépéseinket emelném ki, ezek közül is, amire a legbüszkébbek vagyunk az a 2011-es Strážnice-i nemzetközi folklór fesztiválos szereplés. Nagyon nagy sikerünk volt. Minden olyan helyen, ahová megyünk, mindenhol nagyon szívesen fogadnak bennünket, főleg ahol magyarok is vannak és szeretik a magyar dalokat.

Jenei J: Milyen nemzetközi díjakat nyertetek eddig?

Cilike: Nemzetközi díjakat nem nyertünk eddig, nem járunk versenyekre, nem versenyszerűen foglalkozunk az énekléssel.



A Csalogányok nemcsak énekelnek, de még a tálalásban is segítenek


Jenei J: Kérlek, említs pár gondolatot az Ostravai Csalogányok aktív szerepvállalásáról az Ostravai Magyar Klubban nemrégiben elindult magyar gasztronómiát bemutató rendezvények kapcsán.

Cilike: Az ostravai magyarokra jellemző, hogy vidámak, szeretnek énekelni, jót mulatni, jót enni. A magyar konyhához hozzátartozik a jó ízekhez a jó hangulat is, és azáltal, hogy dísz magyarba öltözünk és elénekelünk néhány szép régi magyar dalt, nótát az étel is esik.

Jenei J: Hány dalból álló repertoárral büszkélkedtek? Személy szerint melyik dal áll hozzád a legközelebb?

Cilike: A repertoárunk minden évben egy kicsit változik, mindig újítunk egy kicsit, azokat a dalokat énekeljük, amit még nagyszüleinktől hallottunk és tanultunk. Nehéz kérdésmindegyik magyar dalt szeretem, mert nagyon gyönyörűek és szépek, mindig van valami mondanivalójuk, egyszer a szerelemről, másszor a bánatról vagy a honvágyról. Én kifejezetten a honvágyról szólókat szeretem és kifejezetten azokat, amelyeket anyukámtól tanultam, mint örökség. Nem tudok kiemelni egyetlen egyet se kiemelni, mint nagy kedvenc, mivel rengeteg van, ami tetszik. De szívesen énekelem, azt a magyar dalt….”Ha elmegyek édesanyám írjon a falunkról”egy kicsit nosztalgia, nagyon szeretem.


A Csalogányaink nemcsak a daloláshoz értenek :)

Jenei J: Számodra mit jelent énekelni?

Cilike: Az éneklés hozzátartozik az életemhez, már kicsi koromtól, még odahaza is, amikor takarítottam, mosogattam és, amikor vidámak voltunk, mindig énekeltünk. A szüleim, nagyszüleim mindenki szeretett énekelni, és így ezt elhoztam magammal ide cseh földre és tovább folytatom. Ha örömöm van énekelek, ha bánatom van énekelek. Szívesen énekelek slágereket is és nemcsak népdalokat. A dalok bennem élnek, én egy éneklő lelkű asszony vagyok.

Jenei J: Milyen a fogadtatása a fellépéseiteknek a csehek körében?

Cilike: Csak pozitívan tudok nyilatkozni, mindenhol, ahol eddig jártunk örömmel fogadtak, a magyar színek gyönyörűek „Piros, fehér, zöld- ez a magyar föld”. A magyar daloknak ritmusa van, hozzátartozik az élet, a csárdás, de vannak szomorú dalok is, de azoknak is, aki érti a szöveget szép, de aki nem érti, az hallja a dallamát.

Jenei J: Mik a további tervek, és mikor lesz a legközelebbi fellépésetek?

Cilike: Nemrégiben voltunk Prágában az Összhangon, ahol képviseltük az ostravai magyarokat. Jelenleg nagyon nagy terveink nincsenek, ősszel a Magyar Kultúra Napjai Ostraván programsorozat keretében fogunk fellépni és a közelgő főző délutánjainkon fogjuk biztosítani a jó hangulatot. Valamint a minden évben megrendezésre kerülő Kúty-i magyar augusztusi művelődési tábor programkínálatában is helyet kapunk.



               A Csalogányok repertoárjából az alábbi linkre kattintva kaphatsz egy kis ízelítőt:



Az interjút és a blogbejegyzést készítette: Jenei János


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanév…