Skip to main content


Az éneklő lelkű Csalogányok


Ostravai Csalogányok az ostravai Katalin bál megnyítóján

Tolasz Szilvási Cecíliának (Cilike) hívnak és az Ostravai Csalogányok asszonykórus vezetője vagyok.

Jenei J: Mikor alakultatok meg? Hány tagból áll a kórus? Kérlek, mondj pár szót a Csalogányokról, a kezdetekről.

Cilike: Az asszonykórusunk 2008-ban alakult meg. Jó kedélyű, dalos ajkú asszonyokból áll. Hetente egyszer találkozunk és gyakorolunk, de fellépéseket megelőzően gyakrabban is összejövünk. Itt Ostraván minden kedden van klub délután, amikor rendszeresen összejövünk, és egy nagyon jó kis dalos csapat jött össze akkoriban és gondoltam, ha már ilyen jó a csapat és az éneklés, miért ne alakítsunk meg egy asszonykórust itt Csehország legszélén. Emlékszem, nagyon szép emlék az első dal, amit megtanultunk a lányokkal a „Szárnya szárnya szárnya a madárnak” c. dal volt. Hosszú ideig tartunk mire kialakult ez a kis énekkör, de mára az ostravai magyarok neve egybefort az Ostravai Csalogányokkal. Minden alkalommal, amikor hallanak rólunk egyből az ostravai lányok jutnak az emberek eszébe. A népdalcsokrainkkal nagyon szeretünk örömet szerezni a magyar lelkületi embereknek.  A fellépési létszám változó, valamikor tízen vagyunk, van, amikor csak öten. Repertoárunkban főleg a felvidéki magyar népdalok szerepelnek. Rendszeresen fellépünk nemzetiségi-, kisebbségi és folklór fesztiválokon és természetesen a csehországi magyar szervezeteink rendezvényein is. Az évente megrendezésre kerülő ostravai magyar bál a Csalogányok dalaival kerül megnyitásra, ami nagyon nagy megtiszteltetés számunkra. Felléptünk már nagyon sok helyen Csehországban, úgymint Karlovy Vary-ban, Brünnben, Prágában, Teplicében és még sorolhatnám tovább. Amatőrök vagyunk, de szívből és nagy szeretettel énekelünk és így szerzünk örömet másoknak és magunknak is továbbadva azt a gyönyörű örökséget, amit nagyszüleinktől kaptunk.



A Csalogányok kiegészülve a kis Eliskával

Jenei J: Kérlek, mondj pár szót a név eredetéről és a fellépő ruháitokról.

Cilike: Amikor megalakultunk, akkor még nem volt nevünk, nagyon sokat töprengtünk, hogy mi is legyen a nevünk, és végül az Ostravai csalogányok nevet választottuk magunknak. A fellépő ruháink jellegzetességei, hogy színvilágukban a magyar nemzeti zászlót idézik a piros, a fehér és a zöld színnel. A szoknyák zöld vagy fehér színűek. pirosak a mellények és mindezek kiegészülnek a hímzett köténykékkel és hímzett blúzokkal.

Jenei J: Mi volt az eddigi legnagyobb siker, amit elértetek eddig?

Cilike: Ezek közül a nemzetközi folklór fesztiválos fellépéseinket emelném ki, ezek közül is, amire a legbüszkébbek vagyunk az a 2011-es Strážnice-i nemzetközi folklór fesztiválos szereplés. Nagyon nagy sikerünk volt. Minden olyan helyen, ahová megyünk, mindenhol nagyon szívesen fogadnak bennünket, főleg ahol magyarok is vannak és szeretik a magyar dalokat.

Jenei J: Milyen nemzetközi díjakat nyertetek eddig?

Cilike: Nemzetközi díjakat nem nyertünk eddig, nem járunk versenyekre, nem versenyszerűen foglalkozunk az énekléssel.



A Csalogányok nemcsak énekelnek, de még a tálalásban is segítenek


Jenei J: Kérlek, említs pár gondolatot az Ostravai Csalogányok aktív szerepvállalásáról az Ostravai Magyar Klubban nemrégiben elindult magyar gasztronómiát bemutató rendezvények kapcsán.

Cilike: Az ostravai magyarokra jellemző, hogy vidámak, szeretnek énekelni, jót mulatni, jót enni. A magyar konyhához hozzátartozik a jó ízekhez a jó hangulat is, és azáltal, hogy dísz magyarba öltözünk és elénekelünk néhány szép régi magyar dalt, nótát az étel is esik.

Jenei J: Hány dalból álló repertoárral büszkélkedtek? Személy szerint melyik dal áll hozzád a legközelebb?

Cilike: A repertoárunk minden évben egy kicsit változik, mindig újítunk egy kicsit, azokat a dalokat énekeljük, amit még nagyszüleinktől hallottunk és tanultunk. Nehéz kérdésmindegyik magyar dalt szeretem, mert nagyon gyönyörűek és szépek, mindig van valami mondanivalójuk, egyszer a szerelemről, másszor a bánatról vagy a honvágyról. Én kifejezetten a honvágyról szólókat szeretem és kifejezetten azokat, amelyeket anyukámtól tanultam, mint örökség. Nem tudok kiemelni egyetlen egyet se kiemelni, mint nagy kedvenc, mivel rengeteg van, ami tetszik. De szívesen énekelem, azt a magyar dalt….”Ha elmegyek édesanyám írjon a falunkról”egy kicsit nosztalgia, nagyon szeretem.


A Csalogányaink nemcsak a daloláshoz értenek :)

Jenei J: Számodra mit jelent énekelni?

Cilike: Az éneklés hozzátartozik az életemhez, már kicsi koromtól, még odahaza is, amikor takarítottam, mosogattam és, amikor vidámak voltunk, mindig énekeltünk. A szüleim, nagyszüleim mindenki szeretett énekelni, és így ezt elhoztam magammal ide cseh földre és tovább folytatom. Ha örömöm van énekelek, ha bánatom van énekelek. Szívesen énekelek slágereket is és nemcsak népdalokat. A dalok bennem élnek, én egy éneklő lelkű asszony vagyok.

Jenei J: Milyen a fogadtatása a fellépéseiteknek a csehek körében?

Cilike: Csak pozitívan tudok nyilatkozni, mindenhol, ahol eddig jártunk örömmel fogadtak, a magyar színek gyönyörűek „Piros, fehér, zöld- ez a magyar föld”. A magyar daloknak ritmusa van, hozzátartozik az élet, a csárdás, de vannak szomorú dalok is, de azoknak is, aki érti a szöveget szép, de aki nem érti, az hallja a dallamát.

Jenei J: Mik a további tervek, és mikor lesz a legközelebbi fellépésetek?

Cilike: Nemrégiben voltunk Prágában az Összhangon, ahol képviseltük az ostravai magyarokat. Jelenleg nagyon nagy terveink nincsenek, ősszel a Magyar Kultúra Napjai Ostraván programsorozat keretében fogunk fellépni és a közelgő főző délutánjainkon fogjuk biztosítani a jó hangulatot. Valamint a minden évben megrendezésre kerülő Kúty-i magyar augusztusi művelődési tábor programkínálatában is helyet kapunk.



               A Csalogányok repertoárjából az alábbi linkre kattintva kaphatsz egy kis ízelítőt:



Az interjút és a blogbejegyzést készítette: Jenei János


Comments

Popular posts from this blog

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar

Gondolatok a Prágai Magyar Bálról

A bársonyos forradalmat követő időszakban alakult szervezet, mely céljául tűzte ki a csehországi magyarság egyesületi formában történő összefogását és kulturális programjainak megszervezését, már egy évvel megalakulás után, 1992-ben megrendezte a Prágai Magyar Bált. Ennek helyszíne a Vinohrady városrész (Prága 2) Vasutas Kultúrháza volt. A sikeres kezdetet további bálok követték a smíchovi (Prága 5) Nemzeti Házban. Ezek a rendezvények a későbbiekben már nemcsak a prágai helyi szervezet különböző generációinak jelentett kulturális és szórakozási élményt, hanem rendszeres találkozási lehetőséget biztosított más helyi szervezetek tagjainak is a báli együttlét szabadabb, kötetlenebb körülményei között. Nagy örömünkre szolgál, hogy más helyi egyesületekre (Brünn, Ostrava) is hatással volt a prágai bál, és immár ők is rendszeresen szerveznek hasonló eseményt, a novemberi Katalin bált.   Nagy előrelépést jelentett a bál helyszínének áthelyezése Prága központjába, a repreze